Posted by Gergely Tamás
Pontosan kiszámolta: a lift a kilencedikig jön fel, nyikorog az ajtaja, léptek hallatszanak, nem több tíz másodpercnél a lépcső hozzájuk a tizedikig.
Ült megbénulva. Ilyenkor arcából kifut a vér, két mancsát maga előtt keresztbe teszi – tehetetlensége jeleként.
Csengetnek.
Meg se moccan.
Nézik a társai, mert ”lépni” kellene, ám ő meg se moccan.
”Remélem, nem ütnek.”
Harmadszori csengés.
”Csak elviszik a papírokat.”
A komája áll fel, hogy ajtót nyisson.