Posted by Lana meséi
>Csak álltak a Nagyon ERős fák. Kész erdő volt belőlük. Szorosan álltak. Együtt erősek vagyunk, susogták a lombok. Az ágak egymáshoz értek, a dús növényzet eltakarta az erdő alján összegyűlt korhadt, törött ágakat. A bokrok alulról támasztották meg őket, kis segítség, de ez is jól jött az ég felé törőknek. Éjjelente azonban fura neszek zavarták meg az erdő csendjét. A fákban már dolgozott a szú. Apró forgácsok hullottak a bokrok leveleire. Lassan, de biztosan vékonyodtak el a törzsek. Egy idő után olyanok lettek, mint egy hurkapálcika. Ekkor azonban segítségükre sietett a Nagyon ERős erdő szelleme és egy madzaggal összekötözte őket. Újra erősnek érezték magukat, újra levelek hajtottak az ég felé. Ám akkor arra járt egy kis kobold, akinek megtetszett a madzag és addig játszott vele, addig rángatta, míg a fák sírva, jajgatva dőltek egymásra, mint a dominó.
>Csak álltak a Nagyon ERős fák. Kész erdő volt belőlük. Szorosan álltak. Együtt erősek vagyunk, susogták a lombok. Az ágak egymáshoz értek, a dús növényzet eltakarta az erdő alján összegyűlt korhadt, törött ágakat. A bokrok alulról támasztották meg őket, kis segítség, de ez is jól jött az ég felé törőknek. Éjjelente azonban fura neszek zavarták meg az erdő csendjét. A fákban már dolgozott a szú. Apró forgácsok hullottak a bokrok leveleire. Lassan, de biztosan vékonyodtak el a törzsek. Egy idő után olyanok lettek, mint egy hurkapálcika. Ekkor azonban segítségükre sietett a Nagyon ERős erdő szelleme és egy madzaggal összekötözte őket. Újra erősnek érezték magukat, újra levelek hajtottak az ég felé. Ám akkor arra járt egy kis kobold, akinek megtetszett a madzag és addig játszott vele, addig rángatta, míg a fák sírva, jajgatva dőltek egymásra, mint a dominó.