Posted by Szatmári István
>Nem múlik el hét, hogy ne bukkanna fel Szijjártó Péter Moszkvában, ahol jó hangulatú, fesztelen
interjúkat ad a helyi sajtónak, melynek nagy kedvence. Legutóbb az Orosz Állami Televíziónak
nyilatkozott (nov. 28-án közölte az orosz sajtó) azzal kapcsolatban, hogy miért nem ismerik el a
„Szputnyik-V” orosz vakcinát az EU-ban. Ezt mondta:
„Ez politikai és ideológiai kérdés. …Engem idegesít, hogy minden alkalommal, amikor nyugat-
európai kollégáimmal beszélgetek, azt állítják, hogy az orosz vakcina nagyon effektív, és jól működik.
…Az elhangzottak ellenére a nyilvánosság előtt teljesen másképp viselkednek”.
A külügyminiszter hozzátette, hogy a „Szputnyik-V” jóváhagyása után nem voltak problémák a
vakcina szállításával. Aláhúzta, hogy az orosz vakcinának köszönhetően Magyarország két hónappal
korábban nyithatta ki határait és állíthatta helyre gazdaságát, mint más európai országok. Szijjártó
azt mondta, hogy a „Szputnyik-V” a covid betegség elleni harcban nagyobb védettséget adott, mint a
másik öt készítmény”.
Pontosan azt mondta, amit az orosz hatalom hallani áhít. Lényegében annak kottájából játszik. Egy
NATO és EU tagország vezető embere, aki ott ül a Nyugat közös asztalánál, ím, megerősíti, amit az
oroszok mindig is tudtak: nem azért nem engedélyezik világelső vakcinájukat, mert nem hajlandóak
elvégezni és rendelkezésre bocsátani mindazon vizsgálatok adatait, amit elvégeztek és megadtak más
gyártók, s mert trehány az oroszországi gyártás, hanem politikai és ideológiai megfontolásból! Európa
nem szeret titeket és csal.
Ami Magyarországon történt, az pontosan megfelel annak, amivel Szijjártó vádolja az EU-t az orosz
tévénézőknek: politikai és ideológiai megfontolásból orosz és kínai vakcinát hoztak be
Magyarországra feltehetően méregdrágán (nem hozzáértő állami szervezeteken keresztül, hanem
megkerülve minden kontrollt, kis haveri káefték bekapcsolásával, amelyeket ma már bezártak
többnyire, gondosan zsebre téve milliárdokat). Ezeket az ellenőrizetlen vakcinákat lenyomták az
állami egészségügyi szervezetek, szakemberek, orvosok, s végsősoron az oltásokat felvevők torkán.
Hogy igazolják tettüket, tudománytalan hatékonysági táblázatokat fabrikáltak, máig titkolóznak
efelől: nehogy má’ kiderüljön, hány és mivel beoltott van a kórházban ápoltak között. Ki tudja hányan
haltak meg azok közül, akik úgy gondolták, hogy „ha jó a kínai oltás a miniszterelnöknek, jó lesz
nekem is”.
Idehaza azt nyilatkozta ugyanakkor Szijjártó, hogy ezután már csak nyugati vakcina lesz nálunk, s mint
kiderült, a kormány visszakérezkedett az EU-s közös, olcsó és követhető vakcina-beszerzésbe is, amit
korábban büszkén elutasított.
A magyaroknak az a része, aki képes gondolkodni, csak felteszi a kérdést: miért nincsenek a
gyógyszertárak polcain kínai és orosz gyógyszerek? Miért nem írnak fel ilyeneket az orvosok? Ha
külföldön akarja valaki gyógykezeltetni magát, miért nem Oroszországba utazik, miért
Németországba, az USA-ba, Svájcba és Izraelbe? Miért vannak ezen országok klinikái tele gazdag
orosz páciensekkel?
Egyáltalán, miért nem importálnak Magyarországra orosz fogyasztási cikkeket?
Ugye emlékszünk arra, hogyan tartóztatta fel 1999-ben Orbán a Szerbiába segélyszállítmányt szállító
orosz teherautó konvojt, kijelentve a nagyot mondók lehengerlő, magabiztos lendületével: „A NATO oldalán nemcsak katonai hatalom áll, hanem a történelem és az emberi igazság is”, hogyan jelentette
ki 2007-ben egy konferencián az orosz nagykövet jelenlétében, hogy „az orosz és az európai
gondolkodásban számos különbség van”.
Az észjárás emlegetése – mellesleg – azóta is kedvenc vesszőparipája Nemzetvezetőnknek, mert úgy
gondolja, hogy „gógyi” terén a magyarok (vagyis Ő) egyediek. Ezt mondja a magyarok különleges
futballtehetségéről is, ami nem igazán nyer igazolást, ezért kénytelenek az ebben hívők máig az 1953-
as (!!!) londoni 6:3-at nézni az állami televízióban.
Aki nem feledte a fenti Orbáni kijelentéseket, annak ugyan olyan meglepetés Szijjártó gyakori
látogatása Oroszországban, mint a világ kommunistái számára a megveszekedett ellenség, a náci
külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop megjelenése volt Moszkvában 1939-ben. A repülőtéren a
Reich himnuszát játszották, egymás mellett lobogott a szovjet és náci zászló, a tárgyalásokon európai
országok területét osztották fel egymás közt (Ukrajna?), hangosan szidták és kinevették a rothadó,
nyámnyila, tesze-tosza Nyugatot (amely később az angolszászok képében, a Lend-Lease
kölcsönbérleti szerződés keretében segítő kezet nyújtott a Szovjetuniónak, amikor annak nagy
barátja, szövetségese, Hitler nekitámadt. Töméntelen mennyiségben nélkülözhetetlen gyógyszert,
gyógyászati eszközt, élelmiszert, fegyvert, lőszert, puskaport, alumíniumot, repülőbenzint,
teherautókat, repülőgépeket, technológiai berendezéseket stb.,stb. szállított neki. Mindent, amire
csak a szovjeteknek szükségük volt).
Hitler és Sztálin hívei kicsit hümmögtek, de elfogadták az 1939 augusztusi váratlan pálfordulást. Egyik
országban sem volt szokás ilyesmit megvitatni. Félek, Magyarországon sem vitat meg alapvető
kérdéseket a Nemzetvezető senkivel. Sőt, egyáltalán nem vitat meg semmit senkivel. Benne hinni kell
és vakon követni. Hűnek lenni hozzá. „Becsületünk a hűség”.
Az EU-ban eltöltött évek alatt kiderült, hogy ott Orbánnak nincs helye, mert a világnak azon a felén a
liberális demokráciában hisznek, mert attól lettek olyanok, amilyenek: gazdagok és szabadok, s ebben
igen jól érzik magukat. Rossz történelmi tapasztalataik miatt félnek attól, hogy megjelenik egy fényes
tekintetű akarnok, aki népének orvosa, hadvezére és papja egy flakonban, aki tudja, mire van
szüksége az embereknek, és nekiindul elvezetni országát a Kánaán földjére. Az ilyenek többnyire
végül óriási károkat okoznak.
Mára rossz házasággá vált a magyar EU tagság: névleg együtt élünk az EU-val, de már külön nyaralunk
és külön programot szervezünk a hétvégére.
Ezért aztán Orbán új szeretőket keres magának és nekünk. Kire talált rá a „Kárpát-medence Gógyija”?
Nem másokra, mint valamikori „nagy testvéreinkre”, akikkel oly sok fájóan emlékezetes kalandot
éltünk meg, akik többször legázoltak bennünket: a törökökre és az oroszokra. Nincs az az ár, amit
meg ne fizetne azért, hogy a kommunista Kína lenéző mosollyal szóba álljon vele.
Elindult Orbán egy úton, a hatalom- és pénzmániás dacos útján, ahová húz bennünket magával. Ha
balul üt ki vakmerő felelőtlensége, majd a Nyugatra meg az ellenzékre keni az egészet.
Mindent gyorsan akar, dirr-durr, forradalmi úton: pedig csak a módszeres, szerves fejlődés és a
vezetők rendszeres cseréje vezethet oda, hogy egyáltalán felvegyenek bennünket a világ gazdasági,
kulturális, tudományos versenylistájára. A vallást és hazafiságot hazudó újgazdag slepp csöndben
külföldre menekíti a nem megszolgált vagyont, majd ők is elhúznak valamelyik tengerpartra.
Gyárat építeni? Technológiát fejleszteni? Az nem része a magyar észjárásnak, azzal foglalkozzanak a
németek!
Címkép: Szijjártó és Lavrov külügyminiszter tárgyal