Posted by >A dadogós, a gyermekkori, vélhetően félre(vagy egyáltalán nem)kezelt himlőfertőzés következtében ragyás arcú ifj. Bogár János kitaszítottnak, megalázottnak érzi magát. Nem érti mi történt. Anyja, Bogár Jánosné átérzi fia fájdalmát, tudja milyen az amikor elküldik őket a p….ba, vagy figyelmeztetés nélkül eltüntetik még a nyomukat is. Vele már számtalanszor megtörtént az, ami most a fiával, de mindig túlélte. Szerencse, hogy eddig még nem verte meg senki, bár az esti előadások után fél kimenni az utcára.
Bogárné immár kiabál negyvenhét éves fiával, szedje össze magát, készüljön, mert hamarosan kezdődik a műsor. A két Bogár létezésének ez ad értelmet, célt, sikerélményt. Az előadás, amit maguk írnak, rendeznek, ők játszanak benne. A fellépés előtt az asszony hosszan sminkeli magát, és felveszi a legszebb ruháját, fia pedig tört diót eszik, egy kisebb marékkal, mert állítólag jót tesz az idegeinek. Történjék bármi, este hétkor elindítják a programot.
Anya és fia négy éve „tudatosan vette fel” a Bogárné, illetve ifj. Bogár János álnevet, ezzel tisztelegve a híres magyar hóhérdinasztia előtt. Bogár János az akasztások professzionalistájaként magyarok százait küldte át a túlvilágra. Ifj. Bogár nem lógat fel senkit, ő szavakkal öl. Az anyja is.
Ifj. Bogár egy Black Friday-on vett Samsung laptoppal, anyja pedig egy ősrégi MacBook-kal dolgozik. Most kapcsolják be a gépet. Amint felállt a rendszer, szétnéznek a hálón. A fészbukon kezdenek, az valóságos aranybánya a számukra. Ha jó témát találnak, kíméletlenül lecsapnak.
Azt határozottan kikérik maguknak, ha valaki internetes trollnak meri nevezni őket, mert bárki bármit is hisz róluk, nem pártkatonák, nem ideológiai bérencek, hanem független véleményformálók. Igen, joguk van bármihez hozzászólni. Ez a szép ebben, bármiről véleményt formálhatnak, taníthatnak másokat. Következmények nélkül!! Összedolgoznak, mielőtt bármit kommentelnének, egyeztetnek.
– Anya, találtam valamit – kiált fel boldogan ifjabb Bogár. Az arca ragyog. A srác hírérzékeny, azonnal felismeri, hol és mikor érdemes osztani az észt.
– Mutasd! Melyik az? Jaj, hol a szemüvegem? Inkább olvasd fel!
–
Azt írja, valami Hangyányi Edina nevű nő, hogy „ma a Garay piacon jártam, és egy pirospozsgás arcú, mosolygós, tündéri vidéki nénitől csodálatos epret vettem. Mielőtt azonban fizethettem volna, a néni megkínált a gyümölcsből, én pedig két szemet elvettem a pultról, és ott helyben megettem. Gyönyörű nap az ilyen, köszönöm a nem mindennapi élményt. Az eper mennyei ízű, mézédes.”
– Mi ebben az érdekes?
– Anya, hogy kérdezhetsz ilyet? Valaki pozitív dologról ír, élmény lesz kommentelni.
– És mit akarsz írni?
– Hogy lehetsz ennyire érzéketlen? Ingyen elvettél két szem epret egy szegény asszonytól? Miért fogadtad el? Nem szégyelled magad?
– Egész jó. Azt még tedd hozzá, hogy, miért most jut eszedbe epret enni? Azt nyáron kell enni. Vagy ennyire jól megy neked, hogy a pénz nem számít? Másnak nem jut ilyen luxus.
– Óriási vagy, anya.
– Azt is felvetheted, hogy legalább megköszönted? Vagy az a ti fajtátoknál nem szokás?
– Ez kemény, de jó.
– Köss bele abba is, hogy vidékinek nevezte az öreglányt. Hogy mersz valakit ránézésre vidékinek nevezni? Előítéletes vagy!
– Lenézed a vidéket? Így még hatásosabb. A végén jelzem neki azt is, máskor ne dicsekedjen azzal, hogy télen vesz epret, mert legközelebb szívlapáttal fogják megkergetni.
– Ezt a szívlapátot már többször írtad, szerintem most hagyd ki.
– Igazad van, mama. Te mit találtál?
– Egy pasas arról panaszkodik, hogy undokok voltak vele a postán. Nem tépték le a csekkjéről a felesleges részt.
– Beszarok. Ezen akadt ki?
– Igen, mert a nő nem tépte le neki.
– Még vannak ilyen barmok, akik nem tudják, hogy mielőtt átadja a postán, neki kell letépnie?
– Látod, fiam, vannak. Adj neki, hadd tanuljon!
– Ezt a fazont személyesen is ismerem. Korábban vevőm volt a boltban. Megírom neki, hogy igazán illene tudnia a szabályokat. Meg ne tartsa fel ezzel a sort.
– Jancsi! Kisfiam! Nézd, azonnal válaszolt! Azt írja, egyedül volt a postán és nem tudta, hogy előtte le kell tépnie, de legközelebb már letépi.
– Ócska duma. Sír a szája, ez nem is férfi. Mi az, hogy nem tépi le a csekket a perforációnál. És még okoskodik is! Válaszol! Ne válaszolj bazmeg, hanem tépd le máskor!
– Igazad van, fiam! Rabszolgatartó ez? Ne akarjon már ingyenmunkát mástól! Írdd bele a kommentbe azt is, hogy nagyon csalódtam benned!
– Most meg mi van? Hova tűnt? Nem látom a szöveget! Anya, ez letiltott engem!!! Hogy merészelte?
Ifj. Bogár János ezek után hosszú levelet írt. Mint fogalmazott, szomorúnak, ugyanakkor mégis viccesnek tartja, hogy valaki ennyire gyermekded módon reagál az őt ért jogos kritikákra. Férfiatlan picsogónak nevezte az illetőt, majd azt javasolta, nézzen mélyen magába, és számoljon le a démonaival. A szöveget végül SMS-ben küldte el. Ifjabb Bogár és édesanyja éjjel tizenegyig kommentelgetett, majd amikor többen rendőrségi feljelentéssel fenyegették meg őket, válasz nélkül kikapcsolták gépeiket és aludni mentek. Pihenniük kell, mert holnap megint műsort adnak.