Posted by Tegnap jelent meg a Rogers iskoláról szóló írás első része. Most folytatjuk.
>Kereszty Zsuzsa
>Mit akartak az alapítók? Gádor Panni 2019 novemberében erről így beszélt. „Hamar döntöttünk arról, hogy legyen: beszélgetőkör, szöveges értékelés, az első négy évben kultúrkör, legyen őszi szünet, (kötelező) tábor (!), legyenek évszakokhoz kapcsolódó témák és legyenek ünnepek; ne legyen osztályozás és ne legyen csöngetés az órák között.” Vessünk egy pillantást ,mit jelent mindaz, amit az 1989-ben működő tanárműhely tagjai – a gyerekkör tapasztalatai alapján eldöntöttek.
„Legyen beszélgetőkör!” Az 1-4. osztályban minden reggel (az 5-8. évfolyamon hetente) körbeülnek a diákok, a tanár a kör egyik láncszeme. Szemtől szembe ülnek egymással, látják egymás teljes testét (nemcsak deréktól fölfelé, mintha padban vagy akár asztal mögött ülnénk). Látják egymás gesztusait, arckifejezését (metakommunikációját), „olvashatjuk, amit a teste beszél” – és ki-ki elmondhatja, ami számára éppen fontos. Biztosak lehetünk benne, hogy ugyanazok a gyerekek padokban ülve, ugyanazzal, de álló- vagy ülő helyzetben lévő tanárral, ugyanazokról a témákról kevésbé személyesen beszélnének, éppen megszólaló társukkal kevésbé érezhetnének együtt, hiszen a verbális közlés megértését alig magyarázná a testbeszéd. Úgy válok azonossá válni önmagammal, ha elmondom, mit gondolok arról, amiről éppen szó van (nyílt kommunikáció), meg kell várnom, amíg mások beszélnek (vágykésleltetés), meghallgatom, ha valaki reflektál rám (visszajelzés, feedback). – Hat-nyolc-tízévesként tapasztalatot szerzek arról, hogy szeretek-e, meg tudok-e szólalni társas helyzetben, tudok-e várni, hogy rám kerüljön a sor, figyelni arra, amit mások mondanak, megtudom azt is, hogyan reagálnak a többiek rám. Mi ez, ha nem önismereti gyakorlóterep az első négy iskolaévben minden tanítási napon, később a hétzáró beszélgetésen hetente. Egyúttal időről időre tapasztalatot szerezhetek arról is, hogyan változom mindebben. Amit ekkor tapasztalok, tudatosan csak később, talán éppen kamaszkorban fogalmazódik meg bennem, de ehhez akkor már tengernyi tapasztalat áll a rendelkezésemre.
Beszélgetőkör az óvodában is van, az óvók által alkotott, szép hangulatteremtő szó, Csendláng a neve. Bejönnek a gyerekek szabadtéri játék után, tízóraiként „gyümölcsöznek”, majd körbeülnek, elcsendesednek, az óvók gyertyát gyújtanak, és beszélgetni kezdenek a kinti játékról, vagy bármi másról is, ha úgy adódik. A csend és a láng szó a magamra és a másikra való figyelmet foglalja magába. (Ősi, kultúrák között átívelő szokás fény jelenlétében koncentrálni.)
A beszélgetőkör a konfliktuskezelés tanulásának színtere is. Nézzük meg, hogy a nézeteltérések kezelésében meddig jutnak el az itt szocializálódó gyerekek elsős, esetleg óvodás koruktól kezdve. – Tavaly a hetedikesek írásban válaszoltak arra a kérdésre, szerintük hogyan jó kezelni a konfliktusokat. – Írásaikból hosszan idézhetnénk, a lényeg már ebben a két válaszban is benne van: „Én személy szerint úgy tudok megoldani egy konfliktust, hogy ha én is és a másik is lenyugodott, és leülünk, megbeszéljük, és aztán senkibe sincs elfojtva a gond (!), és ki tudja mondani, mivel lenyugodott.” (Erik) „Nagyon fontos, ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, segítségre van szükségünk, minél hamarabb forduljunk ehhez értő emberhez, mert ez nem játék, egy rosszul kezelt nézeteltérés tovább fajulhat. (Anna)
„Legyen kultúrkör az első négy évben”
Gondoljuk el, 6-10 éves kora között egy gyerek először a Jeles napok, ünnepek köré fonva hallgat magyar népmeséket, másodikosként Ószövetség-i történetek elevenednek meg előtte, (zsidó kultúrkör), harmadikban a pogány magyarok hitvilága esetleg az Újszövetség témái veszik körül (pogány vagy keresztény kultúrkör), negyedikesként görög mondák kelnek életre előtte és általa (görög kultúrkör). – Mindez tevékenységek sokaságával, dramatizált mesékkel és bibliai történetekkel, például spárgahálóból készült Noé-bárkával, az osztályterem egyik sarkában felépített jurtával (amelyben talán tízen is elférnek, onnan lehet hallgatni a következő történetet), sámán-énekkel, a táltos szerepét eljátszva, görög istenek principiumait, gyönyörű görög vázák mintázatát ábrázoló rajzokkal, év vége falé, a sportnapon pedig olimpiai játékokat rendezve. (Mikor ott jártam, a második emeleti folyosó mennyezetéről Noé bárkája függött alá, zsiráf tekintett ki belőle.)
Egy alapító tanár arra kérdésre, mit is jelentenek számára a kultúrkörök, meg se várva a kérdés elhangzását rávágta: „kutatást, olvasást, tanulást”. Ahányszor egy új osztállyal érkezem el már ismert, tanított kultúrkörhöz, „mást sem teszek”, mint olvasok, olvasok – mondta. Itt jegyzem meg, hogy ennek a tanárnak az osztályában nyelvtanórán az ige, főnév, melléknév egyik indukciós szövege az egyik évben így szólt: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala”. (Mózes 1/1-2.) A gyerekek másodikos korukból jól ismerték a teremtéstörténet szövegét (zsidó kultúrkör), nem idegen számukra Károli Gáspár régies nyelvezete sem. – Mindennek semmi köze a vallásos neveléshez, a gyerekek által már ismert, veretes stílusú szöveg praktikus alkalmazásáról van szó. Egy teljes tanéven át egy-egy kultúrkör világában élni, tanulni a gyereknek azt közvetíti: innen jöttünk (magyar népmesék, pogány hitvilág), ezekből a kultúrákból (zsidó, keresztény, görög) épült fel az a világ, amelyben élünk. Attól, hogy többféle kultúráról vannak átélt tapasztalatai (tárgykészítés, drámajáték), természetessé válik számára, hogy többféle – az otthon megtapasztalttól eltérő – szokás, gondolkodásmód is létezik.
„Legyenek az évszakokhoz kapcsolódó témák, ünnepek”
Az ünnepek megemelhetnek, a mindennapokból kiemelhetnek, szerepük spirituális. (Felvillan az Alapító egyik mondata is az említett interjúból. Mikor arról beszél, hogyan döntötte el, kit hívjon meg tanítóképzős tanítványai közül az iskolalapítók tanárműhelyébe, így fogalmazott: (azt hívtam) „akiben volt spiritusz”. Látszólag ez két szó véletlen egybecsengése, valójában ennél több, érthetjük úgy is, olyan tanárokat keresett, akik alkalmanként ki tudnak emelkedni a mindennapokból. Márai Sándor szerint „ az ünnep a különbözés, a mély és varázsos rendhagyás… Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben, lélekben”. – Ugyanerről így ír az Iskola tanárainak egyike. – „Az ünnep számomra az elmélyedés, visszatekintés, megpillantás. Megállás, számvetés, önmagunkba nézés. Az ünnepi érzésben derű és komolyság keveredik. Lényege a nyugalom, a középpont megkeresése, … jelenmegértés, jelenlevés – ami tanít”.
A gyerekek ezeket az ünnepi időszakokat járják körül:
Szüret – ősz, betakarítás, a napok rövidülése felgyorsul (szüretelni mennek, szőlőt préselnek); Karácsony ideje – az év legrövidebb nappalai (adventi szokásokat elevenítenek fel; betlehemező elsősök járják végig az az osztályokat); Farsang – télbúcsúztató, gyorsabban hosszabbodnak a nappalok (kiszebábot égetnek az udvaron),; Húsvét – tavasz van, világosodik, melegedik, éled, „feltámad” a természet (tojást festenek, kézműveskednek); Pünkösd – itt a nyár (pünkösdi királyválasztás), Szent Iván – az év leghosszabb nappalai, évet lezáró tábor (a táborban a tüzet át is lehet ugrani, körbe lehet táncolni; az egyik osztály gyerekei egyszer rossz álmaikat égették el a tűzben, hiszen Szent Iván a megtisztulás, megújulás ünnepe is)
„Legyen szöveges értékelés”
A tanárműhely tagjai úgy döntöttek, az értékelés első osztálytól kezdve szöveges legyen, és a gyereknek szóljon. Utóbbi az alternatív mozgalomban sem magától értetődő. A Waldorf–iskolákban például az első négy évben az osztálytanító által írt, vagy választott bizonyítványvers szól a gyereknek, maga a szöveges értékelés többi része a szülő számára készül. A szöveges értékelés formái a három évtized alatt változtak, lényege változatlan: a gyerek/diák legyen részese a folyamatnak, az értékelés szociális fejlődésére és tárgyi tudására egyaránt terjedjen ki.
A rogerses bizonyítványok első változatát olvasva – egy másodikos gyerek félévi értesítőjében olvashatjuk: Ének: ’várjuk a fejlődést’ ; Matematika: „kiemelkedő”… Helyed, szereped a csoportban: „fejlődést mutat”; Önállóságod, választásaid, döntéseid: „kiemelkedő”… A „Kiegészítések”-nél: Veled örülünk annak, hogy sikerült kiverekedned magad abból a keserves helyzetből, ami számodra megoldhatatlannak tűnt.” (Részlet) Az értékelési folyamatban maguk a gyerekek is közreműködnek (önreflexió), a negyedévi és a háromnegyedévi értékelés „semmi más”, mint önértékelés…
Most ennyit akartam elmondani az ország általam legjobbnak tartott iskolájáról. A téma egy egész könyvet érdemel.