Kövér László beszéde a nemzetbiztonsági szolgálatok előtt, 2020. február 28-án

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Ma reggel jelent meg a Direct36-on egy cikk Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének 2020. február 28-án elmondott beszédéről. Az alkalom a demokratikus Magyarország nemzetbiztonsági szolgálatainak 30 éves jubileumi ünnepsége volt. Ezek a szolgálatok közé tartozik a belső elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AVH), a külföldi hírszerzéssel megbízott Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, amely telefonlehallgatásokat és egyéb titkos megfigyeléseket végez.
Mivel a beszéd szinte kizárólag a belső ellenséggel foglalkozik, talán érdemes lenne kicsit többet megtudni az AVH feladatairól, amelynek deklarált “alapvető célja a magyar állampolgárok biztonságának, az alkotmányos értékeknek és a demokratikus jogállam intézményeinek védelme”.

Mit ért az AVH alkotmányvédelem alatt? Szemmel tartják “a Magyarország alkotmányos rendjét veszélyeztető szervezetek tevékenységét”, mert “számos példa van arra, amikor ellenséges titkosszolgálatok saját céljaikra használják ezeket a szervezeteket”. Ezért “Magyarország jogállamiságának és demokratikus berendezkedésének védelme és megőrzése érdekében az Alkotmányvédelmi Hivatal felderíti és elhárítja a Magyarország jogrendjének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló alattomos törekvéseket”.

A beszéd felvételének a felfedezése bizonyára nagy megdöbbenést keltett kormányzati körökben. Csütörtökön Bayer Zsolt – nyilván Kövér saját utasítására – közzétette annak teljes átiratát. A szöveg – bár mélyen elásva – felkerült Kövér László hivatalos honlapjára is.

A Direkt36-os Pethő András cikkében azt állítja, hogy bár Kövér “nem nevezett meg pártokat vagy politikusokat, világossá tette, hogy szerinte a Fidesz politikai ellenfelei jelentik a legnagyobb veszélyt Magyarország nemzetbiztonságára”. Miután felvázolta, hogy a magyar politikai osztály egyrészt azokból áll, akik “az önrendelkező államért és az önbecsülő nemzetért hisznek és dolgoznak”, másrészt azokból, akik “az önfeladó állam és az önmarcangoló nemzet politikai hagyományai szerint cselekszenek”, Kövér tudatta hallgatóságával, hogy “ezt a politikai helyzetet tartja a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak Magyarország számára”.

A vita a beszéd pontos jelentéséről már megkezdődött. Veczán Zoltán, aki 2011-ben a Hír TV-nél kezdte pályafutását, majd a Magyar Nemzetnél és a Magyar Hírlapnál folytatta, jelenleg pedig a Mandinernek dolgozik, “Nem, Kövér nem ezt mondta” címmel írt írást. Kizárólag a “Magyarország legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatának tartom ezt a politikai helyzetet” mondatra koncentrál, amely alapján azt állítja, hogy Pethő András meghamisította Kövér teljes beszédét.

Kövért régóta lenyűgözi a nemzetbiztonsági szolgálatok munkája. Amint 1990-ben beválasztották a parlamentbe, azonnal tagja, majd elnöke lett a parlament nemzetbiztonsági bizottságának. A kommentátorok nagy meglepetésére 1998-ban Orbán Viktor kinevezte őt a titkosszolgálatokért, és ezen keresztül a Kádár-rendszer belügyi kémapparátusának archívumáért felelős tárca nélküli miniszterré. Elképzelhető, mit gondoltak erről a döntésről az Orbán-kritikusok.

Kövér nemcsak “titokminiszter”, hanem miniszterelnök-helyettes is lett, amit akkoriban a Political Capital “szokatlan szerepnek tartott egy titkosszolgálatért felelős miniszter számára”. Nehéz szívvel hagyta ott a posztot, hogy 2000-ben a Fidesz elnöke legyen. Annyira beleszeretett azonban a munkába, hogy 2009 augusztusában, a második Fidesz-kormányra készülve azt mondta, hogy bár nem pályázik miniszteri posztra, de van néhány tárca, amit nem bánna. “Ezek közé tartozik egy olyan, amelyet egyszer már kipróbáltam”, hogy ismét titkosszolgálatokat irányító miniszter legyen. Ahogy fogalmazott: “lennének ötleteim és gondolataim arról, hogy mit kellene tenni az adott helyzetben”. Így nem csoda, hogy beszéde során végig “tisztelt kollégáknak” szólította a hallgatóság tagjait.

Most pedig térjünk rá a Bayer Zsolt által két napja nyilvánosságra hozott átiratra. Kövér szerint nincs semmi új a magyar politikai osztály jelenlegi megosztottságában, a nemzet csodálatra méltó tulajdonságait képviselők és a nemzet javát ellenző politikai nézeteket vallók között. Kövér az 1918-1919-es időszakra datálja “az egyhangúság hiányának ezen átkának” kezdetét. A rossz oldalon “az államot és a nemzetet romboló erők” álltak, nevezetesen Károlyi Mihály kormánya, amely a nemzeti önrendelkezést ígérve a Nyugat felé kereste a megoldást, hogy aztán 1919-ben egy bolsevik terrorista csoport puccsal átvegye a hatalmat. Az egyesült ellenzék tagjai azoknak a liberálisoknak, szociáldemokratáknak és kommunistáknak az utódai, akik tönkretették az országot.

Kövér számára nyilvánvaló, hogy ki állt a jobb oldalon ebben a megosztottságban. “Emlékezzünk elismerő tisztelettel azokra a magyar hazafiakra, akik tragikusan nehéz körülmények között, súlyos áldozatok árán létrehozták a független magyar állam nemzetbiztonsági intézményeit, megalapították és felépítették azokat a szervezeteket, amelyek 1945-ig a legnehezebb politikai körülmények között is képesek voltak szolgálni és erősíteni Magyarországot, és akik szakmai teljesítményükkel a korabeli Európa élvonalába helyezték a magyar szolgálatokat.” Nem hiszem, hogy valaha is hallottunk volna Fideszes politikustól ennél egyértelműbb bizonyítványt a Horthy-rezsimről, beleértve annak elnyomó és kegyetlen politikai rendőrségét is, mint Kövérnek az egész Horthy-korszakról szóló, csengő hangú elismerését.

És ki áll a másik oldalon? A vitában betöltött jelentősége miatt a legjobbnak tartom, ha a teljes passzust idézem.

“Az 1990 után kialakult magyar politikai elit utolsó nagy közös célja az euroatlanti integráció volt. Annak megvalósulása óta egyre élesebben mutatkozik meg a politikai osztályon belül az eltérő állam- és nemzetfelfogás.

A magyarországi politika egyik oldalának szereplői az európai uniós és NATO-tagságunkban az elődeik által több, mint száz éve megkezdett, s általuk is immár harminc éve folytatott osztályharc internacionalista segítséggel történő, számukra kedvező lezárásának lehetőségét látják, a politikai osztály másik része pedig az euroatlanti szövetségi keretekben a magyar önérdekek érvényesítésének biztonságos és hatékony lehetőségét is keresi.

Az alapvető kérdésekben fennálló áldatlan szembenállás és konszenzushiány a magyar politikában különösen aggasztó az előttünk álló idők tükrében. Az Európai Unió geopolitikai válaszúthoz érkezett: választania kell aközött, hogy összekötő kapocs vagy ütközőzóna akar-e lenni a világ két legerősebb hadseregével rendelkező hatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – érdekei között, választania kell az európai önfeladás és önrendelkezés között.

Ebben a folyamatban Európa minden államának el kell döntenie, hogy aláveti magát demokratikus legitimációval nem rendelkező, kontinenseken és államhatárokon átívelő hálózatokat működtető politikai és gazdasági érdekcsoportnak, vagy ezen érdekcsoportokkal szemben megőrzi az állami szuverenitásának gazdasági és politikai jogosítványait? Az előttünk álló időkben mindenkinek el kell döntenie, hogy szolgálja vagy kiszolgáltatja államát és nemzetét.

Ezek a sorskérdések fogják meghatározni az európai országok – és így Magyarország – következő évtizedeit is. A jelenlegi magyar politikai osztály feloldhatatlan egyet nem értése ezen sorskérdésekben számomra megváltozhatatlan tény, és az elmúlt harminc évben túl sokat tapasztaltam ahhoz, hogy illúzióim legyenek. Mélyen egyetértek Klebelsberg Kunó egykori nagyszerű kultúrpolitikusunkkal, aki szerint eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban pedig nem szabad.

Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok munkájával kapcsolatban a legerősebb aggályom a magyar politikában gyökerezik, akkor azt is el kell mondanom, hogy a legerősebb bizodalmam pedig Önökben, a nemzetbiztonsági szolgálatok mai és leendő vezetőiben és munkatársaiban van….”

“A szuverén államért és az önbecsülését megtartó nemzetért tenni akaró magyar emberek bíznak Önökben, tisztelt Kollégák. Bízunk abban, hogy minden tudásukat és erejüket latba vetik azért, hogy a magyar állam és nemzet többé soha ne hullhasson porba.”

Veczán Zoltánnak igaza van. Kövér egy adott passzusban talán a politikai helyzetről és nem önmagában az ellenzékről beszél, mint nemzetbiztonsági fenyegetésről. De az egész beszéd egy felhívás a biztonsági szolgálatoknak, hogy figyeljenek azokra a politikusokra, akik nemzetközi szervezetekkel cimborálnak, és ezzel előre látható tragédiába és esetleges megsemmisülésbe vezetik az országot.

2021. november 27.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.