Hacsek, Kövér és a törökök

– Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy nem láttam már egy pár napja, hála Istennek?
– Jó napot, Sajókám, Törökországban voltam, a fiam vitt magával alkalmi szerződéses külkapcsolat-hátramozdítói munkakörben, Ankarába, a Türk Tanács gyűlésére.
– Ja igen, a maga fia a Külügyben dolgozik.
– Pontosabban: a Kükümben.
– Türkçe biliyor musun?
– Tessék?
– Azt hittem, törökül beszél, megtanult Ankarában, azt kérdeztem meg.
– Törökül kérdezte?
– Akkor látom, nem tanult meg.
– De maga meg magyarul nem tud, a Külügyminisztérium magyar neve a Küküm. Külgazdasági és Külügyi Minisztérium.
– Kökényszemű kicsi küküm, mint a népdalban, értem. Kár, hogy ilyen népdal nincs. Akkor maga nem beszél törökül, mégis kivitték?
– Azért valamennyire beszélek. Mikor a repülőgépen elénk tették azt, amit ebédnek hívtak, azonnal rájöttem, mi a török neve.
– Mi volt?
– Bilibülgurulki. Viszont Orbán meghallotta, és annyira megtetszett neki a nyelvtudásom, hogy végig én voltam a hivatalos tolmácsa.
– Ne mondja…
– Nem is mondom, mert államtitok. Legyen elég annyi, hogy lehet némi részem a magyar diplomácia sikereiben.
– A mikben?
– A sikereinkben. Addig tolmácsoltam, addig fordítottam, míg a végén jövőre Budapesten rendezik a Türk Tanács és a visegrádi országok legmagasabb szintű vezetői tanácskozását!
– És ezt is akarták elérni?
– Nem egészen, én tulajdonképpen egy kávét szerettem volna kapni a pincértől, de mint kiderült, nem pincér volt, akivel beszéltem, hanem a török külügyminiszter.
– Még jó, hogy a magyart legalább felismerte.
– Azt nem is lehetett volna eltéveszteni, akkora buli volt, hogy a végén éjfél után Szijjártó az asztal tetején kukorékolt, a taraját égnek meresztve, a karjaival csapkodva.
– Mit kukorékolt?
– Azt, hogy „Kukurikú, török császár, meghoztam a gyémánt félkrajcárom!”
– Szép lehetett…
– Aztán mindenkit elvittek a Héttoronyba feketelevesre, de végül most az egyszer még hazaengedtek bennünket. Pedig a Kásler már el is kezdett sakkozni egy száműzött perzsa trónkövetelővel.
– Nem mondom, mesés kaland. De mit olvas ilyen gondterhelten?
– Egy bizalmas jelentést.
– Ne mondja… kiről?
– Kövér Lászlóról. Féltem szegényt.
– Na, őt aztán lehet is… miért, mit beszélt és hol?
– Szombaton beszélt, a Polgári Mulatóban és a jövő évi választásokról. Mutatom: „Tragédia történt néhányszor, mikor effektív elmebajosok kerültek az ország vezető pozícióiba.”
– Ezt nála senki sem tudhatja jobban, az biztos.
– „Nem a szavazatok számítanak, hanem azok, akik összeszámolják a szavazatokat.”
– Ennek őszinteségi rohama volt vagy kicserélték a nyugtatóját igazságszérumra?
– „Az egy dolog, hogy mit mond magáról, de az, hogy mit mond a világ fontos dolgairól, az mégiscsak fontosabb. (…) Nekem az a véleményem róla (…), nem futó, futó nélküli bolond.”
– Nekem is ez a véleményem, bár nem tudtam, hogy Kövér is sakkozik.
-De bizony, Káslerrel szoktak játszani, meg a perzsa trónkövetelővel és Napóleonnal. Ezt még nézze meg! „A demokrácia pedig egyébként is egy veszélyes üzem.”
– Egyre veszélyesebb, főleg, mióta Pegasuson lovagol. De most mi lesz Kövérrel, menesztik?
– Miért menesztenék?
– Hát most mutatta, miket beszélt Orbánról.
– Nem Orbánról mondta, hanem Márki-Zayról.
– Ja, vagy úgy. Már azt hittem, indul a palotaforradalom.
– Nem palota, még fülke sem.
– Pedig most kényelmesen lehetne meneszteni.
– Miért?
– Ma van a Fidesz tisztújító kongresszusa.
– Na, azon sok fontos dolog fog eldőlni. Csak épp Kövér sorsa nem, neki nincs választott tisztsége a párt vezetőségében. De vajon Orbánnal mi lesz?
– Mi lenne? Megválasztják.
– És ha nem?
– Van ellenjelölt?
– Nincs. Senki sem vállalta.
– Akkor?
– Nézze, én azért mégis Orbán ellen fogadtam.
– Maga megőrült?
– Nem, maga viszont nem ért a sportfogadáshoz. Ugye, nincs ellenjelölt, Orbán egészséges, biztosnak tűnik a megválasztása. Azonban én mégis tettem egy ezrest ellene, mert ha véletlenül elnyeli a föld vagy belé csap a tüzes istennyila, akkor az százezerszeres pénz. Az esélyeket is nézze, ne csak a realitást!- Most mi lesz?
– Várom a földrengést vagy a zivatart.
– És ha nem jön?
– Akkor buktam a pénzt. De magának nem érne meg egy ezrest, hogy belévágjon a mennykő?
– Nekem kettőt is megérne.
– Adja ide, még felteszem a tétjét. Hátha.
– Azért ez nem szavazás, hanem fogadás…
– Nem mindegy? Mindkettőn bukni szoktunk.
– Maga hülyébb, mint a csepeli alpolgármester.
– Az miről nevezetes?
– Arról, hogy tegnapelőtt elkezdett chemtrailről és gyíkemberekről posztolgatni a Facebookon, aztán azzal védekezett, hogy ez szerinte elgondolkodtató.
– Nem tudtam, hogy aki ilyesmiket posztol, az gondolkodik is.
– Ennek az embernek sem szokása, ahogy elnézem.
– De mit akar ezzel elérni?
– Valószínűleg szavazatokat.
– Szólhatna neki valaki, hogy jövőre nem lesznek önkormányzati választások.
– Amíg ennek utána számol, elkezdődnek.
– Milyen pártból jött ez az alpolgármester?
– Eredetileg jobbikos volt, aztán civil, a fideszes polgármester kínálta meg a pozíciójával.
– Az is okos ember lehet.
– Akinek ilyen a helyettese, maga is kiváló tehetség, az biztos.
– És a kettő közül melyik a gyíkember?
– Mikor melyik. Egyik nap a polgármester, másik nap a helyettese. Vasárnap chemtrail.
– Lesznek ezek még oltásellenesek is.
– Meg munkanélküliek utána. Na, megyek vár a munka.
– Ne mondja, min dolgozik?
– Az „Egri csillagok” című film forgatókönyvének felújításán. Lesz olyan kiváló, mint az Elk*rtuk. Nagy változások jönnek az új filmben, megsúghatom, és sietni kell vele, jövő januárban premier!
– Változások? Mifélék?
– Hát, tudja, jön a Türk Tanács… kellenek a diplomáciai gesztusok.
– És?
– Ebben a verzióban a törökök győznek.
– Mars ki!