Posted by Gábor György
>Lengyelországban nagy tüntetésekre került sor, miután egy 30 éves terhes nő orvosai nem végezték el a magzat egészségügyi okokból szükségessé vált abortálását, így előbb a magzat, aztán a fiatal nő is az életét vesztette. Az orvosok tartózkodása az abortusszal kapcsolatos új lengyel törvényi szabályozásokkal áll összefüggésben, amely szabályozást az egyre masszívabb és megkérdőjelezhetetlenebb közhatalmi-közjogi kiváltságokat élvező lengyel katolikus egyház nyomására alkotott meg a lengyel politikai hatalom. A meghalt fiatal nő egy férjet és egy kislányt hagyott hátra.
>Lengyelországban nagy tüntetésekre került sor, miután egy 30 éves terhes nő orvosai nem végezték el a magzat egészségügyi okokból szükségessé vált abortálását, így előbb a magzat, aztán a fiatal nő is az életét vesztette. Az orvosok tartózkodása az abortusszal kapcsolatos új lengyel törvényi szabályozásokkal áll összefüggésben, amely szabályozást az egyre masszívabb és megkérdőjelezhetetlenebb közhatalmi-közjogi kiváltságokat élvező lengyel katolikus egyház nyomására alkotott meg a lengyel politikai hatalom. A meghalt fiatal nő egy férjet és egy kislányt hagyott hátra.
Az elmúlt negyed évszázad alatt sokat szokták idézni II. János Pál 1995-ben „az emberi élet sérthetetlenségéről” közzétett Evangelium vitae kezdetű enciklikájának abortuszhoz, mesterséges megtermékenyítéshez, eutanáziához stb. kapcsolódó vissza-visszatérő fogalmát a „halál kultúrájáról” (mortis culturam, cultura della morte), illetve az „élet kultúrája” és a „halál kultúrája” közötti drámai harcról (EV. 28.) Az enciklika egyik helyén II. János Pál arról beszél, hogy napjainkra az állam már nem a „közös ház”, hanem „zsarnoki állammá változik”, ahol „egyeseket méltónak ítélnek a védelemre, míg másoktól megtagadják e méltóságot.” (EV. 20.) Miféle igazságosság nevében történik mindez? – teszi fel a kérdést a pápa.
A kérdésre a válasz immár könnyen megadható: a (keresztény) fundamentalizmus „igazságossága” nevében: ott (vagyis napjaink Lengyelországában), ahol egy embercsoport abszolút igazsággá nyilvánít egy credót, egy dogmagyűjteményt, s ragaszkodik ahhoz, hogy a politika (s vele az oktatás, a nevelés, az egészségügy etc., etc.) ezekre a hittételekre épüljön, a törvények normatív rendjét hittételek határozzák meg, azaz hogy hitelvek képezzék a világi és plurális politika fundamentumát.
Ugyanez a modell más vallási hagyományokban is jól érzékelhető manapság.
S csak kérdem: a fundamentalista lengyel politikai hatalom által kierőszakolt embertelen törvény és a totálisan megfélemlített és elbizonytalanított orvosok miatt meghalt fiatal nő, az anya nélkül maradt gyermek és a helyrehozhatatlanul szétvert család vajon az „élet” vagy a „halál kultúrájába” sorolható-e be, továbbá arra az államra, amely „egyeseket méltónak ítél a védelemre, míg másoktól megtagadja e méltóságot”, vagyis magára a fundamentalista lengyel államra vonatkoztatható-e az enciklika „zsarnoki állam” kifejezése?