Svájci csokoládé

Posted by

Kereszty András
>Persze, megintcsak ’56. Generációm gyerekkorának meghatározó élménye. A tüntetéseké. “Ruszkik haza!” “Hazudik a rádió”. A Sztálin-szobor feje a Bástya mozi előtt a Dohány utca sarkán. A dübörgő tankok. Gépfegyver sorozatok. Ágyú lövések felszakította körúti házak. Nagymamám festménye, akiről azt hitte a ruszki, hogy ablak mögött rejtőző orvlövész, ezért jól nyakon lőtte szegény Grossmuttit. Aztán a nagy csönd. Az elnyomatás csöndje.
De most a későbbi napokról akarok beszélni. A hatalmas sajtkonzervről, “az amerikai nép ajándéka”. Ahogy visszagondolok chedar lehetett. Nagyon finom. És a svájci óriás csokikról. Addig gyerekkorom csokija a Sport szelet volt. És a Boci csoki. Felvágtam ezeket a konyhában apró pici kockákra. Aztán hasra feküdtem olvasni és “élvezni”. Az Olcsó könyvtár sorozat. Jack London: A vadon szava, Kittenberger Kálmán: Vadászkalandok Afrikában, Kleist: Kohlhaas Mihály.
De ez a svájci csoki óriási volt. Lehetett vagy harminc centi, vagy akár fél méter is. Tarka tehenek legeltek zöld dombokon. És rá is volt ragasztva egy név, és egy cím. A “hős magyar népnek”. Valami efféle volt az üzenete. Akkor már meglehetősen jól tudtam németül, köszönhetően Irma Kargernek, nálunk lakó német nagymamámnak. És anyámnak, aki bevezette, hogy vele és a mamájával csak német nyelven társaloghatok.
Szóval írtam egy levelet németül a fiúnak, aki Svájcból csokoládét küldött. Valamilyen utcanév, Tinizong, Graubünden, Schweiz. Ez volt a címe. Két hét múlva válaszolt. Azt írta (pocsék németséggel), hogy sajna, mi nem tudunk egymással levelezni, mert nem tud németül. Az ő anyanyelve rétoromán. Van viszont egy unokatestvére Boll bei Bernben, aki német ajkú, Walter Kley a neve és szívesen csevegne velem. (Hol volt még a  chat, levelezni lehetett). Hosszú éveken át tartó levelező-barátság lett ebből. Valamilyen okból, mindkettőnk első házassága vetett  véget ennek.
De most, amikor ezt írom, sem hagy nyugodni. Egy svájci gyerek, aki nem tud németül? Graubünden?
Nézem az adatokat, összesen 75 ezer rétoromán él itt, ezen a Németország-Ausztria-Olaszország határolta területen. Kik ők? “Kr. u. 1-3. században romanizálódott ez a terület, és a lakosság a Nyugatrómai Birodalom 5. századi összeomlásakor már a vulgáris latin nyelv egy formáját beszélte. A 300 körül (Diocletianus alatt) létrehozott Raetia prima provincia Raetia Curiensis néven vált ismertté, amelyet a churi püspökök irányítottak az 5-12. században…” Szóval kétezer éve beszélik ezt a hülye latint. És teltek az évszázadok. És senkinek nem jutott az eszébe, hogy németre vagy franciára “térítse őket”.
Ott élt néhány ezer ember, akinek a múltját, nyelvét, szokásait a többség tiszteletben tartotta. Évszázadokon át.
Lehet, hogy ez Svájc titka?

Címkép: Tinizong, Graubünden, Svájc