Tripper és népszavazás

„Brüsszel most az oktatási törvény és a gyermekvédelmi szabályok módosítását követeli. „Sérelmezik, hogy nálunk nem lehetséges az, ami Nyugat-Európában már állandósult”, ott az LMBTQ-aktivisták bejárnak az óvodákba és az iskolákba, ők végzik a szexuális felvilágosítást – mondta.
Hozzátette: „nálunk is ezt akarják”, ezért a brüsszeli bürokraták fenyegetőznek, kötelezettségszegési eljárásokat indítanak, „vagyis visszaélnek a hatalmukkal”.
Kijelentette: „a gyermekeink jövője a tét, ezért ebben a kérdésben nem engedhetünk”. Amikor a hazánkra nehezedő nyomás ilyen erős, akkor csak a közös népakarat tudja megvédeni Magyarországot, ezért a kormány úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez öt kérdésben – közölte, majd felsorolta a kérdéseket.”

Amelyeket mindjárt végigveszünk, egytől egyig, de már a bevezető is érdekes. Brüsszel ugyanis nem Magyarországot támadta, sőt, Brüsszel városa nem támadott senkit. Sok európai uniós politikus és képviselő támadott egy ott rendezett vita alkalmából egy valóban rossz magyar törvényt. Ezzel maga Sértődött Viktor is tisztában van (azért Sértődött a neve, mert most ez a legfőbb tulajdonsága, mivel nem fogadták el minden ostobaságát kritikátlanul, bár nem zárnám ki, hogy maga a törvény is tudatos provokáció volt). Ő most a népszavazástól kéri, mi több, követeli a legitimációt, azt, hogy mondhassa: az egész ország nevében intézkedett. Azonban bocsánat: már a „Brüsszel megtámadta Magyarországot” kijelentést is az egész ország nevében tette, minden előzetes népszavazás nélkül. Szóval, királynak képzeli magát.

Kicsit hazudós királynak, ugyanis szó nincs arról, hogy a nyugat-európai iskolákban az LMBTQ-aktivisták dolga lenne az iskolai szexuális felvilágosítás. Óvodairól ilyen értelemben ott sem lehet beszélni. Szó arról van arrafelé, hogy nem tabusítják a témát és egy-egy szexuális felvilágosító órára többek között meghívnak ilyen aktivistákat is. De maga a tárgy nem az ő kezelésükben áll, nem ők és csakis ők foglalkoznak vele, sőt.
Na, akkor lássuk azokat a kérdéseket, amelyek jelen pillanatban fontosabbak még a világot megrázó megfigyelési botránynál is. De egyenként lássuk őket.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?”

Rögtön az első kérdés is becsapós. Ugyanis, ha jobban belegondolok, én heteroszexuális férfi vagyok, aki a nőket szereti. Jobban mondva csak egy nőt, de azt nagyon. Mármost a heteroszexualitás is egy szexuális irányultság! Ahogy a többi is az, tehát aki erre nemmel válaszol, az támogatja, hogy semmiféle szexuális irányultságról ne legyen szó, se ilyenről, se olyanról, amolyanról főleg ne. Heteroszexualitásról sem.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”

Erre sosem volt példa sem nálunk, sem máshol. Ez egy nemzetközi vándorlegenda, nálunk Kanadáról terjesztették egy időben, írtam is róla, abból indult ki, hogy Kanadában foglalkozott egy felmérés 2015-ben a serdülő transzszexuálisok problémáival, de csak 14 éves kor feletti eseteket vizsgáltak, és szó nem volt népszerűsítésről: ez csak egy szaktanulmány. Hogy mégis tele van a kormánymédia erről szóló nyugati rémtörténetekkel? Azzal is tele van, hogy sosem volt ilyen jó dolgunk, mint most. Aki elhiszi az egyiket, elhiszi a másikat is.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?”

Ez sem különb az előzőnél. Magyarországon hatályos törvény rendelkezik erről: a nagykorúság elérése előtt tiltja a nem megváltoztatását, és nem tudok arról, hogy pártunk és kormányunk ezen változtatott volna utóbbi időben. Nagyon csodálkoznék, ha így lenne. Uram: csak azt lehet megtiltani, ami még nem tilos!

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?”

Ez sem tartozott soha egyetlen tanintézet gyakorlatához sem. Azonban, aki nem támogatja, az nem támogatja az internet létét sem, sőt: ugyanis az említett médiatartalmak épp a világhálón érhetőek el korlátlanul. Ezzel Magyarországon bizonyára nagy újságot mondtam, ugyanis nálunk senki, de tényleg senki nem nézi a PornHubot. Ugyan már.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?”

Ez se sokszor fordult elő az ismert történelem folyamán, kapásból talán csak Virginia Woolf Orlandója jut eszembe, mint betiltható médiatartalom, abból tényleg forgattak 1982-ben egy filmet. De megér egy nem is túl friss film egy népszavazást? Vannak ilyen tárgyú videók, ha valaki nagyon keresgéli őket, találhat: de olyan tárgyúak is vannak, hogy miképpen kell legurulni a hegyoldalon bevásárlókocsiban ülve. Ez utóbbiakból több van.

Ezek a kérdések. Ennyi erővel lehetne még népszavazást rendezni arról, hogy támogatja-e Ön a lépes méz alkalmazását villamosjegy gyanánt, azt, hogy lehessen a Lánchídon kerékpározni annak ellenére, hogy nincs rajta pedál és legyen-e az ibafai papnak fapipája hivatalból. Csupa közérdekű, gyakran felmerülő, égető kérdés, mely megoldásra vár.

Nyilvánvaló, hogy ez nem népszavazás, hanem politikai eszköz. Míg erről vitatkozunk (és már zsong tőle a közbeszéd, lám, én is kell róla írjak), addig sem érdeklődünk a megfigyelési botrány Magyarországon kínos részletei felől, a kormány meg nyugodtan mondhatja, hogy az Soros ármánya, nem több. Ma már ez is a hivatalos verzió. Pár napja azt jósoltam, hogy lesznek a magyarázatban transzszexuálisok is – lettek bizony, csak nem a magyarázatban, hanem a figyelemelterelésben.

Azonban ennek a népszavazásnak a kedvéért fénysebességgel módosították a vészhelyzetre vonatkozó kormányrendeletet: ma reggel nyolckor jelent meg a Magyar Közlönyben a módosítás, vagyis már hatályba is lépett, mely szerint:

„A járvány miatti veszélyhelyzet várhatóan szeptemberi megszűnése előtt is lehet országos népszavazást kezdeményezni.”

Honnan tudják, hogy megszűnik a járvány szeptemberre? Tudják, mert okosak, mi meg nem vagyunk biztosak benne, lévén buták. Adós maradtam azonban a tripper és a népszavazás összefüggésével.

Szóval, ahogy elnézem a kérdéseket, egyik sem valós, gyakorlati, megtörtént vagy legalábbis elképzelhető esetekre vonatkozik, mindegyik rosszindulatú feltételezésekről szól. Olyasmi ez, mintha lelövöldöznénk az utcán szembejövő járókelőket, mert nem zárható ki, hogy ha nem tennénk, ők lőnének le minket. Nem zárható ki, csak oly mértékben ritka az ilyesmi, mint a hétfejű sárkány. A fehér holló sem genetikai lehetetlenség, mégsem általános. Ez a módszer egyszerű kötekedés. Feltételezünk valamit, amire még példa sem volt, csak pletykákban, és védekezünk ellene.

A módszer nem új. 2014-ben találkoztam valami hasonlóval, onnét vehették az ötletet. Akkortájt a Hír TV – még a G-nap előtt vagyunk – egyik műsorvezetője küldött szét egy körlevelet három lap, úgymint a HVG, az Index és a 444 szerkesztőségébe, melyben a lap munkatársainak drogfogyasztási szokásai iránt érdeklődött, meglehetősen direkt módon.

„Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Felmérést készítünk a Hír Tv Célpont című műsorához . Arra lennénk kíváncsiak, hogy az Önök szerkesztőségéből hány újságíró vállalná a drogtesztet?  Megkövetelnék-e a munkatársaktól a vizsgálatot vagy tervezik-e ennek bevezetését? Lehet-e a szerkesztőségben kábítószert fogyasztani, van-e a munkaszerződésekben erre vonatkozó tilalom? Mi a szerkesztőség álláspontja a marihuána legalizálásáról

Válaszukat előre is köszönjük.
Üdvözlettel:
Losonczi Kata riporter, Hír Tv Célpont”

Régi városi legenda a „drogos ellenzéki újságíró” toposza, korábban nem drogosnak nevezték, hanem alkoholistának. Ez nem könnyű szakma, harmincöt éve művelem, de nem találtam a kollégák között több kábítószer-fogyasztót, mint bármely más foglalkozási ágban. Inni talán kicsit többen isznak az átlagosnál, de a drog akadályozná is a munkát. Mindegy: csapda volt, provokáció, akármit válaszolnak rájuk, sehogy sem lehet jól kijönni a végén. A magam részéről írtam egy ellenlevelet. És jeleztem, hogy ha az én munkahelyeimre is megjön a szíves érdeklődés, ezt küldöm vissza.

„Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Felmérést készítünk a független magyar sajtó számára kormánypárti kollégáink szexuális szokásairól és fertőzöttségéről. Arra lennénk kíváncsiak, hogy az Önök szerkesztőségéből hány újságíró szenved nemi úton terjedő betegségekben, különös tekintettel a tripperre (gonorrhea) és a szifiliszre? Hányan vállalnák ez ügyben a szűrővizsgálatot? Megkövetelnék-e a munkatársaktól a vizsgálatot vagy tervezik-e ennek bevezetését?

Lehet-e a szerkesztőségben nemi életet élni, van-e a munkaszerződésekben erre vonatkozó tilalom? Mi az álláspontja a szerkesztőségnek a prostitúcióról, és hajlandóak-e ismertetni velünk munkatársaik nemi preferenciáit? Válaszukat előre is köszönjük.

Üdvözlettel:
Szele Tamás, publicista”

Szóval, a mostani népszavazás kérdései is ilyenek, már a feltételük is tendenciózus. Ezekre nem válaszolni kéne, hanem visszakérdezni.
Mint annak idején én a tripperre.
Legfeljebb kicsit idegesek lennének.