Posted by Tölgyes Péter
>A miniszterelnök Facebook oldalán hoztak nyilvánosságra egy videófelvételt arról, miként válaszolt Orbán újságírói kérdésekre Belgrádban. A rövid felvétel akár kórismeként is értékelhető. Nem, kivételesen nem a kormányfő egészségügyi állapotá utalok, hanem arra a gusztustalan és gerinctelen, az első betűjétől az utolsóig hazug és álságos kommunikációra, amelyet a kormány és a kormánypártok minden megszólalója, továbbá a jogosan kö(ps)zmédiának csúfolt fideszes propagandagépezet és a pártos elemzők siserehada mostantól unos-untalan, szó szerint ismételni fog. „Minden világos és érthető: az Európai Parlament és az Európai Bizottság azt akarja, hogy az LMBTQ-aktivistákat és szervezeteket beengedjük az iskolákba és az óvodákba.”
Mielőtt ez a bűvös mondat elhangzott volna, érzékelhetően jó előre megfogalmazott mondókáját azzal kezdte a minden öltönyét kihízott magyar divatdiktátor (lásd még: zseniális magyar találmány – kályhacsőből készített pantalló), hogy „Hasznos vita volt.” Ha jól belegondolunk, már ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy innentől hazugságok sora következik. Mikor és ugyan miért minősít egy eszmecserét hasznosnak az az ember, aki utoljára tizenöt évvel ezelőtt (!) vállalkozott nyilvános vitára? Csakis akkor, ha a történteket alkalmasnak véli arra, hogy a tényeket elhallgatva, azokat megmásítva, saját mocskos stratégiája alátámasztására használja fel a végletes indulatokat.
Hogy aztán a szavai alól kilóg a lóláb (sőt, a derék négylábú egyéb „szerszáma” is), az csöppet sem zavarja őt, elvégre ne azt figyeljük, amit mond (hiszen hazudik), hanem azt, amit tesz (elvégre csal). Térjünk vissza az idézett mondatára, amelyiktől minden bicska minden zsebben automatikusan kinyílik (a birkákéban azért, mert ezt is elhiszik, sőt fölháborodnak rajta, a mienkében pedig, mert tudjuk, hogy ilyesmi nem hangozhatott, nem is hangzott el, továbbá ennyire ostoba elképzelés még senki fejében nem született meg). Érdemes a „gondolatsort” elemezni, úgy is, mint ritka értékes ellentmondásgyűjteményt.
„… az Európai Parlament és az Európai Bizottság azt akarja…” Vagyis Orbán úgy érzékelte távolról (igen távolról, mert fontosabbnak tartotta, hogy egy szélsőjobbos olasz pártvezérnővel találkozzék, mint hogy a vitán képviselje saját álláspontját), hogy az EP és az EB egységesen ítéli meg és el a magyar törvényt. Mivel a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés iskolapéldájaként értékelhető szabályozás ritkán látott felháborodást váltott ki kontinensszerte, a folyamatos kormánypárti kommunikáció ezt is annak az alátámasztására akarja felhasználni, mintha az Unió valamennyi irányító szerve, naná, hogy Soros útmutatásai alapján, újfent egyöntetűen rontana rá „a magyar emberekre”. Miközben az állásfoglalás markánsan a kormányt, a kirekesztést, a szemléletet és a szándékot ítéli el, elsősorban éppen a sokat hivatkozott „magyar emberek” egy csoportja jogainak a védelmében.
A tudatmanipulátorok sajnos nem alaptalanul vélik úgy, hogy a „nyomják Krahácsot” szemlélet tovább él, elsősorban a kézivezérlés híveiben, és a zsigerekre építve ez így önmagában elég lesz ahhoz, hogy a salátatörvényt olyanok is elfogadják, akik amúgy inkább a bizonytalanok közé tartoznak.
„…, hogy az LMBTQ-aktivistákat és szervezeteket beengedjük az iskolákba és az óvodákba.” Orbán azt láttatja ezzel, mintha az Unió egyéb államaiban bizony az iskolák és az óvodák bejáratában egymásnak adnák a kilincset az LMBTQ-szervezetek, illetve -aktivisták, hogy kormányzati engedéllyel vagy éppen törvénybe iktatott jogaikkal élve rendszeresen meleg agitációt folytassanak az apróságok és a tanulók között. Ekkora sületlenséget persze ő sem mer kimondani, csak sugallni, aminek a befogadásához természetesen csökött, visszamaradott gondolkodású tömegre van szükség. Mint látjuk, a szavak és utalások, erős médiatámogatással megfejelve, sajnos táptalajra találnak a kormánypártiak soraiban.
A kormány és a Fidesz, szokásának megfelelően a reflexeket és az indulatokat, a múlt századból itt-ragadt homofóbiát és bigottságot akarja meglovagolni. Azzal szándékozik újabb éket verni a társadalomba, hogy a személyes jogaikért, illetve a jogérvényesülésért küzdőket összemossa egymással, ráadásul – önmagából kiindulva – ördögökként festi őket a falra, mint akiknek a kellékátárában a (szabadság)jogokért folytatott harc valójában csak a joggal való visszaélés elfedését szolgálja.
Mivel mindezt Orbán és a goebbels-i gyűlöletpropagandát továbbfejlesztő Habony-csapata szándékosan időzítette a választási kampány nyári szabadságolások előtti időszakára, egyértelmű a kormányzati törekvés, hogy az önálló gondolkodás képességének teljes kiölésével minden korábbinál elszántabbá tegyék a saját tábort, tovább mélyítve a két oldalt elválasztó szakadékot. A miniszterelnöknek ez a rövid megnyilatkozása tökéletesen rávilágít arra az aljasságra, amely „a gyermekeink védelmében” szlogennel takarja le a törvény által megtestesített diszkriminációt és azt az eredendő szándékot, hogy a diktatúra erősödését a lelkek bebörtönzésével pecsételje meg.
A sokasodó jelzések mellett íme egy újabb bizonyíték arra, hogy akik Orbánnal tartanak, vezérüknek köszönhetően eljutottak oda, ahol a part szakad. Ahonnan nincs visszafordulás. Ezt kellene tudatosítanunk mindazokban, akik még megmenthetőek.