A New York Times riportja az országról, ahová katonáink mennek

Posted by
Najim Rahim és

>KABUL, 2021, július 6.  –  Júniusban, amikor a tálibok elfoglalták Imam Sahib körzetét Afganisztán északi részén, a felkelők parancsnoka, aki most a terület ura, üzenetet intézett új választóihoz, köztük néhány kormányalkalmazotthoz: Dolgozzanak tovább, nyissák ki üzleteiket, és tartsák tisztán a várost. A vizet visszakapcsolták, az elektromos hálózatot megjavították, a szemeteskocsik összegyűjtötték a szemetet, és egy kormányzati jármű defektet kapott kerekét megjavították – mindezt a tálibok utasítására.

Imam Sahib egyike azon tucatnyi körzetnek, amelyet érintett a tálibok katonai offenzívája, akik az amerikai kivonulás májusi kezdete óta gyorsan elfoglalták Afganisztán körzeteinek több mint negyedét, sok északi körzetet. Mindez része a tálibok szélesebb körű stratégiájának, amelynek célja, hogy kormányzók képes erőként próbálják újjáépíteni magukat, miközben kíméletlen, területrabló offenzívát indítanak az egész országban. Ez a kombináció egyértelmű jele annak, hogy a felkelők az amerikai kivonulás befejeztével teljesen uralni kívánják Afganisztánt.

„A helyzet olyan, hogy ez egy teszt időszak a számunkra. Figyelnek mindent, amit a gyakorlatban teszünk” – mondta Sirajuddin Haqqani, a tálibok helyettes parancsnoka és a csoport legerőszakosabb szárnyának vezetője a tálib harcosok számára nemrégiben sugárzott rádióadásábn. „Viselkedjetek jól a közönséggel”.

Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbak a jelei annak, hogy a tálibok nem változtak: a kormányzati dolgozók, a civil társadalom vezetői és a biztonsági erők elleni merényletek rendre folytatódnak. Az afgán kormánnyal folytatott béketárgyalások folytatására az Egyesült Államoknak tett kötelezettségvállalások ellenére kevés erőfeszítés történik. A felkelők által elfoglalt területeken pedig a nőket kiszorítják a közszereplésből, a lányokat pedig az iskolákból, ami a nyugati jelenlét elmúlt 20 évének számos eredményét teszi semmissé.

A rémült és kimerült afgán lakosság nagy része számára a tálibok térnyerése pánikot okozott. És széles körben elterjedt a félelem, hogy még rosszabb következik, mivel a tálibok már több kulcsfontosságú tartományi fővárost is ostrom alatt tartanak.

A regionális csoportok milíciákat kezdtek szervezni, hogy megvédjék saját területüket. Egxyszerűen kételkednek abban, hogy az afgán biztonsági erők ki tudnak tartani amerikai támogatóik hiányában. Ez pedig az ország 1990-es évekbeli pusztító polgárháborús állapotait idézi.

A tálibok a nemrégiben elfoglalt körzetek lakói szerint az általuk uralt vidékeken  a régi, keményvonalas iszlamista szabályaikat léptették életbe, például megtiltották a nőknek, hogy dolgozzanak, vagy akár kíséret nélkül elhagyják az otthonukat. A zenét betiltották. A férfiakat utasították, hogy ne borotválják a szakállukat. A lakosoknak élelemmel kell ellátniuk a tálib harcosokat. A felkelők parancsnokaival és tálib vezetőkkel készített interjúk azt mutatják, hogy a csoport mostani térnyerésére nem számítottak, és hogy a tálib vezetők rögtönözve próbálnak tőkét kovácsolni a hirtelen rájuk köszöntő katonai és politikai sikerből. A körzeteket nem mindig katonai erővel foglalták el. Egyesek a rossz kormányzás miatt estek el, mások a helyi erős emberek közötti rivalizálás és a biztonsági erők alacsony morálja miatt kerültek a tálibok kezére

Kowsar, 13, és testvére Madina, 15, otthonukat elvesztett személyek táborában. Jowzjan Province./Kiana Hayeri for The New York Times

A tálib vezetés azt üzeni harcosainak, hogy bár a veszteségek száma nőtt, a nemzetközi erők távozásával megnyerik az afgán kormány elleni harcot. Több mint 1000 mérfölddel arrébb, Katarban az afgán kormány és a tálibok képviselői közötti béketárgyalások nem sokat haladtak előre, a két fél ritkán találkozik.A tálibok egyelőre arra összpontosítják energiájukat, hogy javítsák imázsukat az általuk ellenőrzött helyeken. A siker nem biztos: A csoport kormányzási teljesítménye a 2001 előtti hatalmuk idején gyenge volt. A szolgáltatások elmaradtak, a brutalitás nyilvános megnyilvánulásai gyakoriak voltak, és a félelem elharapózott.

Az egyik észak-afganisztáni körzetben a terület új tálib vezetője egyenesen a lényegre tért, és azzal nyugtatgatta a lakosokat, hogy nem ölik meg őket azonnalk. „Mindenki élete biztonságban van, mondta a főtéren a parancsnok” – mesélte Najibullah, egy helyi lakos, aki a saját védelme érdekében csak a ezt a nevét kérte használni De – tette hozzá  – „az emberek félnek, és nyugtalanok”.

A lakosok okostelefonnal filmezték a beszédet – a tálibok egyes körzetekben betiltották és megsemmisítették ezt a technológiát -, a háttérben autódudák  üdvözölték az új körzetvezetést. A majdhogynem meleg fogadtatás csak rávilágított a háború tartósan fennálló bonyolultságára.

Ahogy a tálibok egyre nagyobb teret nyernek, a harcosok utasításokat kaptak, hogy az elfogott kormánykatonákkal bánjanak óvatosan, és végül  engedjék szabadon őket. Arra is utasítást kaptak, hogy ostromolják meg a nagyobb tartományi fővárosok külső teröleteit, de ne lépjenek be oda. Az olyan helyeken, mint Imam Sahib, néhány köztisztviselőnek megengedték, hogy visszatérjenek a munkába – a nők kivételével -, hogy segítsenek fenntartani a városok működését, bár nem világos, hogy ki fizeti őket.

Ezek az utasítások egyértelműen a rossz hírverés – lerombolt házak, halott civilek és megrongált közművek – elkerülését célozzák, és legalábbis úgy tűnik, hogy betartják a 2020-ban kötött amerikai-talibán megállapodást.

Címkép: A tálibok csoportja a kelet-afganisztáni Laghman tartományban /Jim Huylebroek a The New York Times számára