Ne válts nemet, ha csalódtál a szerelmedben!

Gábor György
>„Én egykor szerettelek” – mondja Hamlet Opheliának.„Annál inkább csalódtam” – feleli Ophelia, amire Hamlet ezt mondja neki: „eredj kolostorba, minek szaporítanál bűnösöket!” Tehát kolostorba küldi a szerelmi csalódást átélt Opheliát, zárdába és nem nőgyógyászhoz vagy plasztikai sebészhez, egy jó kis nemváltásra.Kármán József Fannija is inkább belehal csalódásába, mintsem, hogy elmenjen egy endokrinológiai szakrendelésre. Goethe Wertherje inkább pisztolyt ragad, és oktondi módon főbe lövi magát, ám eszébe se jut, hogy fölfeküdjék egy urológus vizsgálóasztalára. Petőfi előre figyelmezteti Júliát, hogy ha férje halála után csalódást okoz lángoló szerelemmel szeretett felesége, akkor az éj közepén feljön ugyan a síri világból, s az eldobott özvegyi fátylat leviszi magával amoda, de fel sem merül, hogy időpontot kérjen egy szexuálpszichológiai szakrendelésre. Vajda János, szegény, nem szike után vágyódik, anatómiailag bőven elég neki, ha a Montblanc örök havához hasonlatos szíve olykor-olykor még kigyúl, továbbá az utolsó randevú időpontját a sír előtti terminusra javasolja, fel sem merül benne a háziorvosi ügyeleti időpont: „Találkozunk – irgalmas végzet! – /Utolszor, egyszer még, a sír előtt.” Juhász Gyula pedig minden félrecsúszott nyakkendőjében és elvétett szavában ott tudja Annát, TAJ-kártya nélkül, s még arra sincs szüksége, hogy minden összetépett levelét a felhőbe lövesse fel.