A két jóbarát egyetért: Lengyelország és Magyarország

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

Balogh S. Éva

>Biztos vagyok benne, hogy nem túl sok magyar hallott még Przemysław Czarnek, lengyel oktatási és tudományos miniszterről. 2020 októberének közepe óta miniszter, nem sokkal azután lett, hogy kinevezték a lublini II. János Pál Katolikus Egyetem rendes tanárává. Sovány tudományos eredményeit bőségesen kárpótolta a lengyel katolikus egyház gyakorlatilag korlátlan támogatása. Emellett számos rangos kitüntetést kapott az egyetemektől a karok jóváhagyása nélkül. Ismerősen hangzik, ugye?

Hosszú története van Lengyelországban az “LMBT-ideológia” elleni támadásnak . Andrzej Duda elnök a 2020-as újraválasztási kampánya során hatékonyan használta a témát, és Czarnek, a lengyel szejm akkori tagja egy televíziós vitában azt mondta: “Ne hallgassuk tovább ezeket az emberi jogokról szóló idiótaságokat. Ezek az emberek nem egyenlőek a normális emberekkel”. Egyrészt meg van győződve arról, hogy az “LMBT ideológia” a neomarxizmus terméke, másrészt a hitleri nemzetiszocializmusban gyökerezik.

Úgy tűnik, Czarnek termékeny fantáziával és kevés tényismerettel rendelkezik. Ugyanígy vélekedik a nők jogairól is. Korlátozott mértékű kutatási tevékenységét azzal töltötte, hogy azzal érvelt, hogy a lengyel alkotmány megengedi a gyermekek testi fenyítését, és azt mondta, hogy szerinte ez a helyes nevelési mód. Végül Czarnek megmutatta antiszemita oldalát, amikor követelte a “Judenfrei” című új műalkotás eltávolítását, mert az “lengyelellenes”. Következő lépése az volt, hogy rágalmazási pert indított az emlékmű felállítását elősegítő művészettörténész ellen.

Dorota Nieznalska Judenfrei című műve a Lublini Fesztiválon. Tomasz Kitlinski fotója

 

Ismerve ennek az embernek a hátterét, nem kell meglepődni azon, hogy Przemysław Czarnek rendkívül vonzónak találja Orbán Viktor “pedofíliatörvényét”. A Reuters és az Euractiv két nappal ezelőtt arról számolt be, hogy Czarnek szerint Lengyelországnak “teljes egészében” le kellene másolnia a magyar törvényt. A nyugati források a lengyel oktatási és tudományos miniszter egy interjújára támaszkodtak beszámolójukban, amelyet a lengyel oktatási és tudományos miniszter a Sieci (Hálózat) nevű hetilapnak adott, amely egy jog- és igazságosságpárti, jobboldali populista hetilapként jellemezhető. A jelek szerint a magazin számos botrányba keveredett, és az “álhírek” forrásaként tartják számon.

Czarnek szerint a homoszexuálisok és támogatóik a “szélsőbaloldal” képviselői, és “a szélsőbaloldali és liberális csoportok, valamint az LMBT közösség képviselői esetében szó sem lehet toleranciáról”. Ha rajta múlna, olyan változtatásokat vezetne be az oktatási törvényben, amelyek véget vetnének a “gyermekek agymosásának”. Az általa tervezett oktatási reform után “csak az alaptantervet” fogják tanítani, amely “az értékeken, nem pedig a nihilizmuson és a “csinálj, amit akarsz” etikán” alapul.  Szélsőjobboldali politikusok, függetlenül melyik országban is élnek, mind ugyanúgy beszélnek. Legyen szó Przemysław Czarnekről vagy Kövér Lászlóról, mindenkire rá akarják erőltetni saját elnyomó értékrendjüket.

Azt hiszem, üdvözölnünk kell a hírt, hogy a lengyel katolikus egyház végre elismerte, hogy 2018 júliusától a tavalyi év végéig 368 fiú és lány ellen elkövetett szexuális visszaélésről érkezett panasz. Az ügyek fele 15 év alatti gyereket érintett. Az egyház váratlan lépésének valószínűleg köze van ahhoz a friss hírhez, hogy a Vatikán hanyagság vádját vizsgálja egy nyugalmazott lengyel bíboros ellen. De a kár már megtörtént. Különösen a fiatalabbak gondolják úgy, hogy a katolikus egyháznak túl nagy befolyása volt a politikára, az oktatásra és a kormányzati kiadásokra. 1989-ben a lengyelek közel 90%-a helyeselte az egyház tevékenységét. Ez az arány most 41%.

Úgy tűnik, hogy az egyházak túlságosan nagylelkű támogatása Magyarországon a Fidesz hatalmon maradásának biztosítékát képezi. Felszínesen nézve Lengyelországban logikusnak tűnt az ilyen pazarló költekezés, bár, mint a kormány már rájött, valójában visszafelé sült el. De a magyarok nem vallásosak, ezért számomra rejtély, hogy az Orbán-rezsim miért költ ennyi pénzt az egyházak felhizlalására. A Pew Research Center 34 európai országban elemezte az emberek vallási elkötelezettségét. Még Lengyelországban is, ahol magas a templomba járás (61%, szemben a magyar 17%-kal), a népességnek csak 45%-a hisz valójában Istenben. Magyarországon ez az arány szűk 26%.

A pedofíliatörvény egy kínzó kérdést vetett fel Magyarországon. A dolgok jelenlegi állása szerint “a lelkész nem köteles közölni a hatósággal a személyiségi jogokat érintő olyan információt, amelyről vallási szolgálata során szerez tudomást”. A Párbeszéd a következő kiegészítő záradékot szerette volna beilleszteni a törvénybe: “kivéve a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a szexuális szabadság és a szexuális erkölcs elleni bűncselekményekre vonatkozó információkat”. A DK továbbment, és azt javasolta, hogy “aki gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményről szerez tudomást, és azt nem jelenti be, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nem képezhetnek kivételt azok, akiket tevékenységük során titoktartási kötelezettség terhel, és a pedofília nem lehet gyónási titok”. De a 444-ben író Urfi Péter, aki nagyon igyekezett feltárni a magyarországi katolikus egyház tagjai által elkövetett valószínűsíthető pedofil eseteket, helyesen mutatott rá, hogy a gyónási titok megtörése valószínűleg nem csak Magyarországon, de a világon sehol sem érhető el.

A magyar katolikus egyház titkai egyelőre biztonságban vannak, hiszen az Orbán-kormány az egyházi pedofíliát másnak tartja, mint a hétköznapi fajtát. De eljöhet az idő, amikor ezt a kiváltságot a közvélemény nyomására vissza kell vonni, különösen, ha a magyar nép is fellázad az ellen, hogy a nemzeti vagyon nagy darabjait az egyházak zsákjába gyömöszöljék.

 

Címkép: Ivo Oliveira/Politico. A kirepülő csomagok: EU értékek, demokrácia, szabad sajtó