Posted by Föld S. Péter
– Miniszterelnök úr, bizonyára Ön is hallotta, hogy Pécsen megvertek két meleg orvost.
– Miniszterelnök úr, bizonyára Ön is hallotta, hogy Pécsen megvertek két meleg orvost.
– Igen, hallottam róla.
– Előtte néhány nappal leköptek és megütöttek két német orvostanhallgatólányt egy budapesti futballmeccsen, akik tiltakozásul az Önök pedofiltörvénye ellen, szivárványszínűre festették az arcukat.
– Mi a kérdés?
– Hogy Ön mit gondol erről?
– Magyarországon egyetlen meleg honfitársunknak sem kell félnie. Mi megvédjük a meleg honfitársainkat. Persze, ahhoz, hogy mindenkit megvédhessünk, akit a mássága miatt támadás ér ma Magyarországon, nekünk is kellene egy kis segítség.
– Mire gondol, miniszterelnök úr?
– Arra, hogy a lehetőségeink korlátozottak, nem állíthatunk minden meleg honfitársunk mellé egy rendőrt.
– Miért kellene Önöknek minden meleg ember mellé rendőrt állítani?
– A megvédés miatt, mi másért. Technikailag persze megtehetnénk, hogy minden egyes meleg mellé rendőrt állítunk. Nem is egyet, hanem kettőt, vagy annál is többet, de ez nagyon sokba kerülne. Hiába vagyunk erős ország, ezt még mi sem engedhetjük meg magunknak. Az érintettek segítségére is szükségünk van ahhoz, hogy megvédhessük őket.
– Kifejtené, miniszterelnök úr?
– Nézze, amint azt Ön is tudja, a melegek, akiket a nemzeti egyetértés kormánya minden körülmények között megvéd, ma sokfelé élnek az országban. Összevissza. De még egy városon belül is sokfelé találhatók, ami megnehezíti, hogy megvédjük őket.
– Ha kicsit konkrétabban, miniszterelnök úr…
– Ha például nem elszórva, hanem egymáshoz közelebb laknának, mint most… Egy adott városrészben, vagy mondjuk így: negyedben. Akkor sokkal könnyebb lenne a rendőrség dolga, amikor meg akarja védeni a melegeket. Jön egy támadás, atrocitás, inzultus, de akár egy buta mondat valamelyik politikustól, a rendőrség már tudja is, hogy merre menjen, mert tudja, hogy hol lehetnek azok a melegek, akiket meg kell védeni.
– Valamiféle gettóra méltóztatik gondolni a miniszterelnök úrnak?
– Maga mondta. Hanem, van itt más is.
– Más?
– Igen. Jó lenne, ha a mostaninál konkrétabban tudnánk, hogy ki az, akit meg kellene védenünk.
– Ezt hogyan kell érteni?
– Képzelje el a következőt: van valaki, akit megvédtünk, és utólag kiderül az illetőről, hogy nem is meleg. Ebben az esetben az adófizetők joggal vádolnak bennünket azzal, hogy mi az ő pénzüket felelőtlenül herdáljuk, és a közpénzből működő rendőrség olyan embereket véd, akik erre nincsenek rászorulva.
– Tehát?
– Nem szívesen mondok ilyet, mert lesznek, akik szándékosan félremagyarázzák a szavaimat, a Soros által pénzelt sajtó pedig szokása szerint mindenféle hülye cikkeket ír majd megint. De azért mégis kimondom: sokkal hatékonyabban tudnánk megvédeni a melegeket, ha mindenkiről tudnánk, hogy ki az, aki meleg, és ki az, aki nem.
– Hogyan képzeli ezt, miniszterelnök úr?
– Ha például a melegeken lenne valamilyen jel… Nem túl feltűnő, és nem is olyan, ami rossz emlékeket, kellemetlen képzeteket kelt bennük… Éppen csak, hogy csak meg lehessen különböztetni őket. Kizárólag a megvédés céljából, természetesen…
– Milyen jelre gondol miniszterelnök úr?
– Én az érintettekre bíznám, hogyan jelölik meg magukat. Ők tudják a legjobban, hogy nekik mi a jó. Nem ragaszkodnék a rózsaszín háromszöghöz. Tőlem lehet négyzet is, vagy kör, oktaéder, teljesen mindegy. Csak ötágú vörös csillag ne legyen, mert az idehaza tiltott jelkép.