Posted by Kereszty András
>Annak idején, amikor megalkották a régi bölcsek a labdarúgásnak nevezett játék szabályrendszerét, úgy döntöttek, hogy a mérkőzés két félidőn át, köztük negyed óra szünettel tartson. Egy-egy félidő pedig 45 percig. Összesen 90 percig. Ismerjük el, ez hasraütésre történt. Semmiféle racionális érv nem szólt mellette. Lehetett volna kétszer negyven perc is. Hátha így történt volna, akkor ma az Európa-bajnokság F-csoportjából első helyen, hat ponttal a magyar válogatott jutott volna tovább. Ilyen kicsin múlott…
A viccet félretéve formálódik (végre, olyan hosszú idő után) egy magyar csapat. Olyan, amelyik a legnagyobb együttesekkel a 84. percig egyenrangú. Miért csak 84 percen át?
Azért, mert a mi legénységünk még csak formálódik. Ki tudunk állítani EGY csapatot. Tizenegy játékost. Jó, a sérülteket is figyelembevéve 13-14-et. De Európa és a világ legjobbjai viszont 40 olyan focistával rendelkeznek, akik (néhány extraklasszis kivételével) csereszabatosak. Ha pedig baj van – kihasználva a világjárvány szülte szabálymódosítást – HAT friss, szupertehetséget tudnak harcba küldeni.
Mindenesetre érezhető már a haladás. Gyűlnek az új tehetségek. Egy évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Schäfer, Schön, Varga Kevin, Szalai Attila nevű stabil játékosa lesz a nemzeti tizenegynek. Most van.
Éljen a csapat és a Nagy Mágus, Rossi. Észrevettétek? Új játékrendszert talált ki.
Három belső védöt, három középpályást és 2-2 egymás mögött mozgó szélsőt jobb és baloldalon. Így lődözzük a goljainkat. Érdemes odafigyelni.