Lejár-e az álmok szavatossága?

Posted by

Mióta világ a világ, az emberek szeretnek álmodni és félnek is az álmoktól, akár ébren, akár alvás közben érkeznek azok. Sokan ismerik a shakespeare-i mondást is: „olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, s kis életünk álmokkal van kerítve…” (A vihar; Babits Mihály fordítása)

Hosszú és bonyolult dolog volna magának az álomnak mibenlétét taglalni – nem is lehetne röviden körbejárni a témát. Ám azt (talán még nálunk is) közmegegyezéssel elfogadhatjuk, hogy a művészet és az álmok szoros összefüggésben vannak egymással. Most egy közismert „filmes álmodó” Federico Fellini teszi fel nekünk a kérdést: „Akarsz velem álmodni?

Erre az invitálásra én semmiképp nem mondhatok nemet – hiszen meghatározó élményeket kaptam életem során a szerzőtől. Sorolhatatlanul sokat. (Mégsem állhatom meg, hogy említsem az igazi első szerelemként ható Országúton-t, és az elképesztő Giulietta Masinát a filmben.) Eddig viszont nem találkoztam Fellini „korai zsengéivel”. Kis rádiójátékai, jelenetei, amelyeket az 1940-es években alkotott, többet barátjával, Ruggero Maccarival közösen, sokáig feledésbe merültek (akkoriban még nem is rögzítették a hangjátékokat, élőben mentek). A szövegek Fellini halála után kerültek elő, néhányat azóta itthon is újra feldolgoztak, hangzóvá tettek. Most pedig olvashatjuk is őket, Papp Gábor Zsigmond fordításában, bevezetőjével. Bár a korai alkotások felett kicsit eljárt az idő – mégis van miért figyelnünk a rövid szövegkönyvekre. Ugyan még nem teljes vértezetben, de mégiscsak az a Fellini mutatkozik benne, akit szeretünk. Nem hiszem, hogy nagy bátorság többesszámot használni. Milyenek Fellini álmai? Mindenekelőtt nagyon emberiek, érzékenyek, néha kicsik, néha nagyobbak. (Mer kicsit is álmodni.) Olykor bizony érzelgősek. Ezekben a fantázia szülte álmokban a csillagos égig, távoli (képzeletbeli) világokb

A valóság és az álom olykor nagyon eltér egymástól, Fellini erős empátiával mindig az elesettebbek álmait rajzolja szépnek. Mondhatnám, hogy a József Attila-i „cukros ételekről álmodó” szövőlányok, valójában az olasz kisemberek pártján áll, akiknek az álom feloldozás a napi gondok alól, akik szinte menekülnek az álmokba. (A címadó darabban ki is neveti a teli hastól rémeket vizionálókat.)

Vannak persze másféle módon gyötrő álmok is. A Férfi a tükörben, mint valami vándortéma, a találkozás önmagunk fiatalabb énjével – és a számonkérés története az elszalasztott, meg nem valósított álmokért. Vannak a jelenetek és hangjátékok között bohóctréfák, kicsit abszurdba játszó (vagy azzal kacérkodó) írások, és vannak fájdalmasan nosztalgikusak, melodrámába hajlók is. Van olyan is, amiben a tárgyak kezdenek beszélni, álmodozni, és többnyire még az is elképzelhető, hogy a rosszak megjavulnak, és a jók elnyerik méltó jutalmukat. S miközben olvassuk a történeteket, színekkel telik a szürke, s az ember gyermeki lénye elmereng a néhol túlédesített kis álmokon.

Persze, a valóság hamar visszahúz mindenkit a jelenbe, ahol ezeknek az idejétmúlt, kissé elavult illúzióknak egyre kevesebb hely marad. De amíg a könyvet olvassuk, elhihetjük, hogy lehetséges „Felszállni a holdnál magasabbra, lemerülni a tenger mélyére, lehozni az összes csillagot az égről… hogy lehet boldogan élni, és csodás dolgok tudnak megtörténni…” A körülöttünk lévő világ szép – vagy lehetne az. A dolgok megváltoztathatók, az emberek valójában jobbak, mint amilyennek látszanak. Aztán felnézünk a könyvből, és rádöbbenünk, hogy mindez csupán könnyű szövetű, szertefoszló kis hazugság… Édesnyál-csordító álom.

Federico Fellini (a művek születése idején)

Federico Fellini: Akarsz velem álmodni?
Fordította: Papp Gábor Zsigmond
Corvina Kiadó, Budapest, 2021
232 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2792 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 963 136 7287 (papír)
ISBN 978 963 136 7447 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy éjszaka az emberek megérkeznek az álombolygóra, ahol mindenki rendelhet egy szép álmot… Egy férfit titokzatos módon megjelenő fiatalkori énjei felelősségre vonják egykori, be nem tartott ígéretei miatt… Három, vonaton utazó meglehetősen furcsán viselkedő ember elmeséli egymásnak, ki hogyan képzeli el az ideális vonatozást… Egy férfi belebolondul abba, hogy képtelen visszaidézni egy, korábban a rádióban hallott dallamot… Két, egymástól elszakadó, írni-olvasni nem tudó szerelmes kitalálja, hogyan levelezzenek egymással… Egy újságíró egy paddal készít interjút annak ifjúkori emlékeiről…
A fiatal Fellini a ’40-es években az Olasz Rádió számára több hangjátékot is írt, melyekben már egyértelműen megmutatkozik a későbbi világhírű rendező zsenialitása. Az egyedi és szellemes látásmód ismerős, annak ellenére, hogy itt még csak szavakkal mesélheti el egyszerre abszurd, frivol, humoros, és mégis érzelmes történeteit.

Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: