Óh, dicső dölyf, el ne hagyj!

Churchillt utánozva a victory jelével stb., nekirontott a győri színháznak: le kell bontani, és úgy nevezett ki új igazgatót az intézmény élére, hogy a régi direktor a közmédiából értesült a saját menesztéséről…„Természetesen” a városházához intézett újságírói kérdésekre továbbra sincs válasz. Miként nem volt Borkai regnálása idején, akként nincs utódától sem immár jó egy éve óta. Holott reménykedtem, mert a prof. polgármester a hatalomra jutása után írt és az együttműködést kilátásba helyezett levelében ezt megígérte. Ám igen rövid idő elteltével úgy elfeledte, mintha szó sem lett volna róla.

A minap – mindennemű személyes érintettséget mellőzve – levélkét küldtem a győri városháza sajtósának. A téma: Győr szab. kir. várossá nyilvánításának 700. évfordulójára készíttetett (még a „kommunista” városvezetés) egy szép bronzreliefet Mikus Sándor szobrászművésszel (lásd itt: https://infovilag.hu/gyor-750-igy/). És bár Mikus a budapesti, Dózsa György úti, 1956-ban szétvert Sztálin-szobor alkotója is volt, munkásságát sem itthon, sem külföldön nem kérdőjelezték meg, miután tehetséges művészről van szó.

Csakhogy a győri bronz reliefet 1992-ben eltávolították. Most, a 750. évforduló közeledtével szerettem volna megtudni, hová lett? Miután egyelőre sem a múzeum, sem más (feltehetően érintett) nem tudott válaszolni, a városháza sajtósát kérdeztem róla. Telefonban annyit mondott, hogy tudomása szerint „az árvízvédelmi raktárban van a bronz relief”.
Kértem, hogy ezt írja meg nekem pár sorban, nem szeretném, ha hiba csúsznék a tudósításba. Megígérte, telefonon többször is érdeklődtem a válasz után, amelyet végül is („istenbizonyra”) hetekkel ezelőttre ígért. Persze nem küldte meg. Erre föl érdeklődtem kollégáimtól a tapasztalataik iránt. Kiderült: ők sincsenek jobb helyzetben, még az ország (sőt, Európa!) egyik legrégebbi napilapját is gyakorta semmibe veszik. (Próbálnák ezt megtenni, mondjuk, akármelyik német, francia, spanyol, ausztrál stb. lapszerkesztőséggel…Nem próbálják, mert arrafelé az ilyesmi nem szokás, a dölyf gyakorlatilag ismeretlen.) Nem az én tisztem azzal foglalkozni, hogy kik ülnek a győri városháza sajtóosztályán, nem kívánom minősíteni hozzáértésüket, és még csak azt sem, hogy szakemberek veszik-e körül a polgármestert. Az ő dolga és főként felelőssége, hogy egy 750 esztendős városban mennyire elkötelezett szakembergárda képviseli polgárait, hogy azoknak legyen jó, akik bíznak bennük. Szeretném remélni, hogy a polgármester környezetében nem rokonok, nem sógorok és komák osztják az észt és művelik a dölyföt. Arról szeretnék írni, hogy az ország egyik legremekebb városát, Győrt nem önmagával eltelt, nárcisztikus polgármester irányítja, akitől (értsd: a várostól!) ilyen meg olyan hivatkozással milliárdokat lehet elvonni…
Bejárván a fél világot, tiszta szívvel állíthatom: sehol és sosem kellett sem könyörögnöm, sem erőszakoskodnom tisztességes válaszért. Még a sokak által sokat bírált Német Demokratikus Köztársaságban sem volt bajom informátoraimmal: ha kérdeztem őket, készséggel válaszoltak. Az más lapra tartozik, hogy mennyi volt benne az igazság. Számtalan európai, ázsiai, amerikai utamom, nem egyszer bejelentkezés nélkül állítottam be (a sajtós közreműködésével) potentátokhoz, és készséggel fogadtak, válaszoltak a kérdéseimre…

Visszatérve e jegyzet kiindulópontjához: legutóbb csak azt szerettem volna megtudni a győri városháza sajtósától, hogy mi lett a sorsa a Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész által készített évfordulós a domborműnek, amelyet oly’ nagy igyekezettel eltávolítottak a városházával szembeni emlékparkból? A sajtóval (beosztása szerint) foglalkozni hivatott ifjú hölgy telefonon és levélben is megígérte a választ, ám többszöri érdeklődésem ellenére sem teljesítette ígéretét. Végül (2021. február 5-én) kénytelen voltam tájékoztatni a véleményemről:

Tisztelt Prédl Adél!

Szerfölött sajnálom, hogy Ön nem tudja, nem érti, miként dolgoznak az újságírók. Szerfölött sajnálom, hogy Ön nem tudja – feltehetően nem mondta el azt Önnek senki sem –, hogy a kimondott szó és ígéret (főként, ha az illető állítólag tisztséget, beosztást visel) megtartása vagy meg nem tartása, nem csupán a személyt, hanem azt a szervezetet is minősíti, amelyiknek a nevében beszél, megnyilatkozik, ígéretet tesz.
Szerfölött sajnálom, hogy Ön nem tartotta meg a szavát, az ígéretét, amely szerint legkésőbb ma válaszol hivatalos, újságírói megkeresésemre, kérdésemre, amit egyébként Ön már az első telefoni beszélgetésünkkor megértett, és amelyet írásban megismételtem.
Szerfölött sajnálom, hogy Ön nem tartotta meg a szavát.
Mindezt elkerülhette volna, ha a 2021-02-05 12:02-kor küldött levelemre válaszol, és az európai udvariassági szabályok szerint elnézést kér, amiért nem tudja tartani a szavát.
Mindettől Ön – furcsa módon eltért –, ígéretét nem tartotta meg. Amíg Ön a jelenlegi munkahelyén dolgozik, az ígéret, a kimondott szó korántsem az Ön személyes ígérete, hanem Önön keresztül azé a szervezeté, hivatalé, amelyet képvisel, ahol Ön dolgozik és amelytől Ön a fizetését kapja.
Ezúton közlöm, hogy sok évtizedes újságírói pályámon hasonló viselkedéssel sehol (pedig bejártam a Föld jó néhány kontinensét, és még önkormányzati beosztottakkal is volt dolgom – államfők, kormányfők, miniszterek, tudósok és mások mellett), csak Győrött találkoztam.
Először a Borkai-korszakban, és most az utódja regnálása alatt is.
Bevallom, én röstellem, hogy éppen szülővárosomban dívik ez a fajta magatartás, amelyről természetesen hivatásom gyakorlóit, kollégáimat is tájékoztatom. Remélem azt is, hogy rövidesen megszűnik.
Örülnék, ha jelen soraimat munkahelyi vezetőjének is megmutatná. Vagy ha arra sincs ideje, akkor megteszem én.
Kiváló tisztelettel: Kulcsár László felelős szerkesztő

Az ám, az utóbbi években nem a fenti volt az első és egyetlen olyan eset, amikor az újságíró (válaszul a nagyságos hivatal minősíthetetlen dölyfjére) kénytelen volt közzé tenni igyekezete hiábavalóságát, és bemutatni az olvasónak, miért nem jut értékelhető, elfogadható tájékoztatáshoz. (A felsorolásban – amelyet az Újnépszabadság most terjedelme miatt kihagy – 28 darab írás szerepel!!!)