Magyar kertbe a magyar banánt!

Iván Gizella
>Kedves őstermelők, földművesek, növénytermesztők, kezdjetek el előre gondolkozni, mert eljött a ti időtök. Tessék elkezdeni citromot, narancsot, banánt termeszteni, mert ha kedvenc kormányunk elüldözi a kiskereskedelmi cégeket, a multikat az országból, akkor bizony ennek hiány lesz a vége. Vagy olyan árak, amit majd nemhogy a kisnyugdíjas, de az átlagkeresettel rendelkező szegényember sem tud majd megfizetni. Na jó, a nereseknek nem lesz gond, de nem belőlük áll a világ. Ám ha jól meggondolom, már vannak elegen. Sőt.
Aztán lehet majd kávécserjét, teát ültetni, esetleg rizsföldekké alakítani az eddigi krumpli parcellákat, sőt, ha jól belegondolok, a gyapotot is meg lehetne próbálni. Hiszen volt már ilyen a történelemben. Na ugye! És mégis itt vagyunk. Hogy hol? Arról inkább ne beszéljünk.
Azt szokták mondani, hogy az az egészséges élelmiszer, vagy élelmiszer alapanyag, ami a lakóhelyünk közelében terem. Vagyis a legjobb, ha kimegyünk a kertbe és magunknak termeljük meg a konyhába, a spájzba valót. De ezt azért kis hazánkban sem sokan engedhetik meg maguknak. Mert nagyon más életétet élünk.
Épp a múltkor olvastam, hogy a világ lakosainak csak harmada jut olyan élelmiszerhez, mely a lakóhelyéhez közeli termőhelyről származik.
S ennek nem csak az az oka, hogy rengetegen élünk a Föld nevű bolygón, a fogyasztási szokásaink változtak. Már szinte csak boltban vásárolunk, hiszen a lakótelepek sűrűjében nem lehet répát, sem sóskát termeszteni, s a városokban is csak a kertvárosi részeken van rá némi lehetőség. De nem bajlódunk ma már csirkeneveléssel sem, ha nem jó a bontott, gyári csirke, akkor kimegyünk a piacra és megvesszük az őstermelő ugyanúgy felfújt, beinjekciózott, megsárgított jószágját, mintha a multi polcairól emelnénk le. Csak hagyjuk magunkat becsapni. Tisztelet a kivételnek.
Isten bizony, a multinál már sokszor jobban vigyáznak arra, hogy a legkényesebb vásárlói igényeknek is megfeleljenek, mint egy termelői piacon.
Igen, globalizáció van a kereskedelemben is, az élelmiszerpiacon is. Így a jó. Mert válogathatok akár a mexikói, akár az argentin húsok, az ír és a skót whiskyk, vagy sörök között. S igen, megveszem a spanyol paprikát, az olasz paradicsomot, a görög dinnyét, a dán és holland sajtokat, a kenyai banánt, a holland tulipánt, a brazil kávét, a szicíliai citromot és narancsot.
Ezzel most mi a baj? Megsúgom semmi. De lesz, ha tényleg képesek ekkora baromságra és oly módon akarják helyzetbe hozni a hazai termelőket, hogy a multikat elüldözik. Van egy olyan érzésem, de ezt csak halkan jegyzem meg, a multi ellenesség mögött egy sértődött hazai nagytermelő állhat, akinek a termékei nem ütötték meg a mércét azoknál a fránya multiknál, s visszautasították az áruját. Nem tudok elképzelni olyan elfogadható okot, ami ezt a felháborodást a kormányban, meg a Fideszben, komolyan indokolná.
Először Lázár János vetette fel, most pedig a mezőgazdasági tárca első embere. Ez azt jelenti, van mozgolódás ezen a téren, s nem szabad cseppet sem félvállról venni. Mert az az érv, hogy úgysem merik megcsinálni, ma már nem ül. Mindent mernek. És még attól is többet.
Viszont nem árt kicsit gondolkodni. Azzal senki nem törődik, hogy a neresek mit csinálnak ebül szerzett pénzükkel, hová, milyen adóparadicsomokba menekítik. Pedig inkább ezzel kellene foglalkozni, mint azokkal a multikkal, akik által több, színesebb és gazdagabb lett az ország. S nem beszélve a náluk dolgozó tömegekről, akik sokszorosát keresik annak, mintha egy magyar láncnál dolgoznának.
Azt is csak félve kérdezem meg, az ellenzéki összefogásnak nem kellene ezt a témát okosan körbejárni és fellépni ellene? Addig, amíg nem késő, hiszen tudjuk, másnap végrehajtandó törvények egy álmatlan éjszaka is születnek.
S kérem, milyen indok az, hogy annyi nyereséget visznek ki, amit már nem lehet hagyni? Egy cég, az adózott nyereségével azt csinál, amit akar. Legalábbis normális országban.
Jó, tudom, akkor nem folytatom.