A női lét sötét oldalai

Posted by

H. Móra Éva írása Babarczy Eszter: A mérgezett nő című könyvéről

Kiérlelt alkotás Babarczy Eszternek a két irodalmi díjjal is dekorált kötete, A mérgezett nő. Szerzője számos műfajban – kulturális témájú, tudományos és politikai cikkek, tanulmányok – publikált már, mire kézbe vehettük első szépirodalmi könyvét.

Nem árul zsákbamacskát: kötetének címével, ami az egyik novella címe is, sugallja, mintegy figyelmeztet, hogy itt nem vidám dologról, nem a női lét apoteózisáról lesz szó. Nem. Már-már provokatív, ahogy hangsúlyosan nőiségünk sötét oldalaira fókuszál. Kendőzetlenül, szókimondó alapossággal.

A szerkesztés a nővé érés egyes stációit követi a gyerekkortól az idős korig, ám szereplői nagyon is különböznek társadalmi viszonyrendszerben, intellektusban, érzéseikben. Többször előtérbe kerül az anya–lánya viszony, ez is mind más és más megvilágításban. A férfialakok nem hangsúlyosak, s jellemző, hogy jobbára negatív figurákként tűnnek fel.

Melyek hát ezek az árnyak, amelyek körüllengik Babarczy Eszter nőalakjait?

Titkok. Ki nem mondott, elhallgatott dolgok. Szeretetlenség. A nyitó novellában félelmetesen jelenik meg a nagymama rezzenéstelen arca, szótlansága, dermesztő tekintete. Nem szól, de kislány unokája felidézi régebben odavetett célzásait a fajtájáról, de nem tud neki értelmet adni. Kétségeit még inkább beárnyékolja a szomszéd szobában fekvő súlyos beteg édesanya. Fájdalmas a záró mondat is: Semmit nem lehet érteni, csak hogy haragszanak, és nem mondják meg, miért.

Csalódások. A gyerekszerelem finom vonzalma nyilvánul meg a Nyaralás című darabban. A kiskamasz lány szülei között is magányos, nem oszthatja meg érzéseit senkivel. Kezdetleges, apró rezdülések csupán ezek, de annál keserűbb a csalódás. Az éteri tisztaságú érzelmeknek agresszív, naturalisztikus jelenet vet véget.

A felnőttkor örvényei. Igen, örvények ezek, mélyek, berántanak, lehúznak. De még előbb itt a kamaszkor a maga örvényeivel. Egészen különös írás az Emlékpogácsa. Többé-kevésbé mindnyájan ismerjük az evészavarokat; tudjuk, hogy a bulimiának és az anorexiának lelki okai vannak, de e testvérpár megjelenítése egészen költői, mondhatni: spirituális magasságokba emeli e betegségeket. Soha ilyen hihetően – és még egyszer leírom: költőien! – nem találkoztam a lelki okok, motivációk, kísérő gondolatok fölfejtésével. Hasonló olvasói élmény az Alagút című is, majd a Kisolló – az önbántalmazás sokkolóan, szenvtelenül részletes bemutatásával.

Helyet kap a könyvben az erőszak is, akár internetes zaklatás, akár szexuális abúzus formájában. Megrázó, ahogy az Itáliai utazás megerőszakolt áldozata szégyennel eltelve állapítja meg, hogy örömét leli az aktusban… S megrendülésünket fokozza, amikor mindezt elmeséli párjának, annak az embernek, aki majd gyereket akar tőle. Rájön: ez a férfi is csak tartálynak tekinti a testét. „Ez a tartály, ez vagyok én. […] Nem létezem.

Említettem az anya–lánya kapcsolatokat, ezek sem hétköznapiak. Az egyik anya arra veszi rá lányát, hogy segédkezzen előre eltervezett halálát véghez vinni. Egy másik, boltkóros anyát – újabb, korunkra jellemző pszichés zavar! – rendszeresen a lánya menti ki a bevásárlóközpont beszippantó csábításaiból. Felvillan egy anya–fiú kettős is: jellemző, idősotthonbeli jelenet, az anya haza akar menni meghalni. És a kötet végéhez közeledve egyre gyakrabban tűnik fel a halál motívuma, a legkülönbözőbb formákban. Bizarr, ahogy az öngyilkossággal sorozatosan kísérletező anyát a családja kérleli: legközelebb szóljon nekik előre, ha újabb akcióra készül…

Azért Babarczy Eszter humora is megcsillan. A Sennyei Ilma eltűnt című novella eltér a többitől. Itt a lelki történések, mozgatórugók helyett az epikus narrációé a főszerep. Bűnügyi történetnek indul: egy fiatal tanárnő eltűnik a kisvárosból, majd levelet küld az egyik tanítványának. A tantestület jó szándékkal, de már-már komikus körülményeskedéssel igyekszik megkímélni a diákokat a részletektől; a levél tartalmát egyre többen ismerik, csak épp az olvasó nem. Ilyen, finom humorral átszőtt megfogalmazásokkal találkozunk itt: „…ez egy olyan korrozív szöveg, hogy átégetné a józanságukat, kiégetné a gyerekek lelkét. Béla kémiatanár volt, ezért élénken maga előtt látta, ahogy a sav átmarja magát egy fémlapon, de ennek ellenére nem értette, hogy lehet korrozív egy szöveg.” Másutt: „…megígérte az igazgatónak, hogy csak iskolán kívül olvassa el, ezért aztán egész nap figyelmetlen volt, mert úgy érezte, szinte égeti belülről a jó disznóbőr táskáját a levél.” Jellemző pedagógus-kifejezés a lefénymásolni szó is; egyáltalán, az egész elbeszélés mintha kissé parodisztikus lenne. Ám ebben is jön a csavar: amikor kiderül végre a levél tartalma, filozofikus, az élet értelmét boncolgató tépelődéseivel magasan az eddig megismert kisszerűség fölé emelkedik.

Babarczy Eszter munkára hívja, s alaposan megdolgoztatja olvasóit. Írói módszerei közé tartozik, hogy szakít mindennemű szituációteremtéssel, környezetbe ágyazással; csupán utalásokból, elejtett szavakból, gondolatokból rakhatjuk össze a puzzle-darabokat. Kinek-kinek máshogy áll össze az egész.

Nem lehet egy vágtában végigszáguldani a köteten. Meggondolkodtató, néha bizony kísértő írások ezek. Megint csak másképp, megint csak egy kicsit összetettebben látjuk a világot, ha elolvassuk őket.

Babarczy Eszter

Babarczy Eszter: A mérgezett nő
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020
252 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 2550 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 676 9499 (papír)
ISBN 978 963 676 9512 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért.
Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.

Címkép: Lorca: Bernarda Alba háza, Spirit színház

 

%d bloggers like this: