Solaris

Gal Péter
>– Természetesen őrültnek tartanak majd minket, bedugnak valami földi szanatóriumba, és ott maradunk, míg szépen vissza nem vonunk mindent, megesik ilyen kollektív elmezavar az isten háta mögötti állomásokon … Talán nem is lenne rossz. Szép, nagy kert, békesség, fehér szobácska, séták az ápolóval … – egész komolyan beszélt, zsebre dugott kézzel, üres tekintete a szoba sarkába révedt.(Stanisław Lem: Solaris)
„Majd?!” Ugyan, kérem. De lehet, hogy szimplán hülyének.
Jó, ennek is, annak is. Ki ennek, ki annak.