Posted by Gergely Tamás
>
– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is: nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt.
Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében tartotta volna a károsult, eltüntette.
Ha felháborodott volt a hangja az előbb, mire megemésztette, vele mi történt, megcsendesedett:
– Elillant velük.
Nézte Vadmalac a Komája kezét, s ösztönösen kifordította a saját két tenyerét, mintha ismerős lenne, mintha vele ugyanaz megtörtént volna.
– Ssss!
Elhúzta a száját. Ítélete ugyanolyan kemény volt, mint amilyen keserű a Koma felindultsága:
– Kurva egy Idő!