A jótett sorozat: A szemét dögunalom

Posted by

 feketejud

>Jelentem, belecsaptam a jóba! A mai jófejségem a környezetvédelemről szólt. Mivel az ünnepek alatt végig itthon voltunk, mostanra eljutottam odáig, hogy a fél karom odaadtam volna egy jó erdei sétáért, úgyhogy egybekötöttem a kellemes kikapcsolódást a hasznossal és erdei szemétszedésre indultam Örbottyánban, fejest ugorva a szotyos dzsuvába.

Több zacskóval és kesztyűvel felszerelkezve indultam neki, bízva embertársaim áldásos tevékenységében, és megfogadtam, hogy bármit is találok, ami kiveri a biztosítékot, nem futok el, nem nézek el másfelé fütyörészve, akkor is hozzányúlok, ha a legundorítóbb dolog, amivel valaha találkoztam.

Az erdő ilyenkor is gyönyörű, és bár a megszokott szépségeket ilyenkor nem tudom megcsodálni, azért van más látnivaló, mégha olyan kopár és színtelen is minden. Amíg tavasszal a burjánzó zöld vidék, a virágok, madarak, hangok és illatok kötnek le, ilyenkor leginkább a hideg fények, göcsörtös, pucér fák formája és a teljes csönd az, amiben teljesen el tudok veszni.

Nagyjából tíz lépést kellett csak tennem és máris hajlonghattam a szemétért, és meg kell  állapítanom, hogy egy szemernyi fantázia nincs a szemetelőkben. Mindig ugyanaz. Üdítős palack, sörösdoboz, chipses zacskó, cigicsikk, zsebkendő, csokipapír. Nagyjából erre a pár dologra korlátozódik az erdei szemetelők repertoárja, semmi izgalmasat nem hagytak ott nekem, se egy kósza hulla, se elásott kincs

Öt perc séta után viszont már egy zacskó szinte meg is telt, a kép kedvéért idebiggyesztettem nektek a csodás tejoltó galaj mellé, ami az egyik legtutibb gyógynövény pajzsmirigyproblémákra. Csak hogy lássuk a kontrasztot, a természet ad nekünk jó néhány remek gyógynövényt, mi meg hálából teledobáljuk szeméttel. Szimpatikus élőlények vagyunk, azt meg kell hagyni.

A patakparton kicsit lassítottam, mert a másik oldalon lakik egy idős néni egy kis fakunyhóban, akivel nyáron többször is találkoztam, és minden alkalommal rácsodálkoztam, hogy idős és egészen apró asszony létére milyen kemény munkát végez. Egyedül műveli a földjét, zöldségeket termel, kapál, felássa az egész földjét, küzd a kukoricaszárral, azaz kemény fizikai munkát végez egész nap. Kicsit szégyellem magam, ha arra gondolok, mennyire puhány vagyok egy ilyen nénihez képest. Egyébként rengeteg izgalmas praktikát ismer a virágokkal, gyógynövényekkel kapcsolatban, ami igazi kincs az én generációm számára. Sajnos azonban ma nem láttam őt, hiába bámészkodtam felé.

Visszafelé viszont szembejött velem egy hölgy, akivel már odafelé is biccentettünk egymásnak, a kutyáját sétáltatta. Megkérdezte, mit csinálok itt, ezzel a kupac szeméttel. Mondtam neki, hogy épp összeszedem, mire meglepetten mondta, hogy ő azt hitte, most akarom eldobni, de igazán örül, hogy inkább összeszedem. Most rajtam volt a meglepetés sora. Hogy lehet, hogy valakinek előbb jut az eszébe, hogy szemetet akarok kihozni, mint az, hogy elviszem? Érthetetlen a logika, de ez is elmond valamit rólunk.

Na de egy óra múlva tisztességesen levadásztam minden utamba akadó szemetet, az erdő pedig halkan elsusogott nekem egy köszönömöt. Nézzétek, szép kis adag, jó munkát végeztem. Szóval örömmel jelentem, sikerült valami hasznosat tennem, és működik a #jótett dolog, jobban érzem magam, és remélem az erdő is. Az első “zsírpaca” tehát eltűntetve.

Agyalok, hogy mi legyen a következő móka, és persze folytköv. hamarosan….ágyő!

 

%d bloggers like this: