Posted by CskádárPéter
>Tennap telítődtünk operaáriákkal. Este nyolctól az Operalive-t néztük, és csak egy pillanatra szakadt meg a sztrím. Aztán átkapcsoltunk az M5-re, ahol a nyáron megrendezett Eiffel parkfoglaló gálakoncertet adták a Magyar Állami Operaház sztárjaival. 2,5 órán keresztül énekelt egy csomó énekes, és bár némiképp fárasztó volt ennyi nótát végighallgatni, ha eltekintünk az Operaház igazgatójának idétlenkedésétől, érdemes volt végignézni a gálát még akkor is, ha időnként a koncert helyszínén aláfestő vonatzakatolás zavarta a műélvezetet.
Csakhogy.
Tán már említettem, hogy anno játsztam Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában, három estén keresztül kaptam jelentős szerepet. Mindhárom alkalommal Hunyadi László testőrét kellett (volna) alakítanom. Elvileg nyolc darab testőrrel jelent meg a színpadon, de költségtakarékossági okok miatt két főre redukálták a testőrök számát, így tulajdonképpen négy szerepet vállaltam egy gázsiért. (55 Ft/este, levonások után 53 Ft)
Az első este a társamra bíztam, hogy szóljon, ha jelenésem van, ő viszont olyan mértékben elázott a büfében, hogy nem volt képes fölállni sem, nemhogy szólni. Így aztán testőr nélkül jelent meg a király a színpadon.
A testőri szerephez tartozott a fáklya cipelése is. Ez egy olyan szerkezet volt, amelybe egy sárga karácsonyfa izzót kelletett csavarni a színpadra lépés előtt. A másik estén már tudtam, mikor fogok mutatkozni a színpadon, időben be is csavartam az égőt a helyére, ám ahogy kiléptem a színfalak mögül, a láng elaludott. A nézőtér első soraiban ülök nem kis derültségére csavargatni kezdtem az izzót, de ahogy ismét fölemeltem a fáklyát, egyből megszűnt világítani, és ez így ment mindaddig, ameddig ki nem vonultam a királlyal együtt.
A harmadik este vittem magammal forrasztópákát, megjavítottam a fáklyát ingyér. Viszont a testőr társammal – akivel jól berúgtunk, nehogy hibázzunk harmadszor is – megbeszéltük, hogy mindketten az áriát éneklő dundi művésznő kebelére fogjuk a tekintetünket szegezni, amíg testőrködünk. Így is történt, szerencsétlen nő bele is sült a nótába.
Viszont.
Arra kristálytisztán emlékszem, hogy mindhárom estén fölcsendült a „Meghalt a cselszövő” kezdetű gyászének.
Ezzel szemben.
Az M5-ön vetített gála felirata egyszer csak arról tájékoztatott, hogy a Bánk Bánból következik a „Meghalt a cselszövő”.
Lehet, hogy Erkel kétszer is felhasználta ugyanazt a nótát, vagy a „Hazám, hazám, te mindenem” meg a Hunyadi Lászlóba került át a posztmodern korszellemnek megfelelően?