Kinek dolgozik az idő?

Posted by
Bárász Péter
(Breszt)
>A Lengyelországból sugárzó, belarusz nyelvű Radio Racyja (=ráció) óránként mondja be híreket. Sok-sok éve hallgatom, de a mostani helyzetben igyekszem minden órában bekapcsolni. Tegnap egy ismerőssel beszélgettem éppen – így elfelejtettem (FM: itt a határ közelében a hagyományos sugárzás is fogható nem csak az internet-adás). Mondom: – Kár. Erre a válasza: – Engem csak egy hír érdekel. Mire én: – Minden hír erről szól, a többségük közelíti a te híredet, de sajnos van néhány, ami inkább távolítja. Vagy talán nehezebbé teszi. Konklúziója: – Minden hír csak közelebb hozza… (Emlékszünk, ugye a vonatkozó romániai viccre: „Akinek én várom a halálhírét, az első oldalon lesz.”)
Valóban az az ember érzése, sőt meggyőződése, hogy akármi is történjék, akármilyen intézkedést is találjon ki Lukasenka, akárhogy is cserélgesse a csinovnyikokat (az utóbbi napokban inkább a tábornokokat) posztjaikon – mindez már a végjáték. Persze van olyan, hogy a végjáték sokáig tart. De nem is ez a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy mennyi aljasságot tud még elkövetni? Hány ártatlan áldozatot fog még követelni az agóniája?
Sokan állítják, hogy teljesen lényegtelen, hogy ki mindenkit rúgnak ki az állásából (napi húsz-harminc), hány diákot zárnak ki (százas a napi nagyságrend), hiszen hamarosan, amikor győzünk, úgyis mindenkit visszavesznek.
Két baj van ezzel a gondolatmenettel. 1. Őket visszaveszik, de az áldozatokat nem lehet feltámasztani. 2. Érezhetően közeleg a vég, ez igaz. De nem biztos, hogy a vég a nép győzelmét jelenti. Ha nem, ennek belső okai is lehetnek – pl. egy palotaforradalom, vagy inkább puccs. De azt is észben kell tartani, hogy Putyin „nagyon nem szeretné”, ha Luka megbukna. Ennek talán legfontosabb oka (van több más is), hogy Janukovics és Lukasenka bukása után világos, hogy „felkészül: Putyin”. Szóval jön az új hatalom, de nincs kizárva, hogy egyik kutya, másik eb.
Tény, a tapasztalat is mutatja, hogy minél több a retorzió, annál több a tiltakozó. Túl sokáig tűrt ez a nép, azt lehetett hinni, hogy a tűrőképessége határtalan (talán emlékeznek az olvasók: e sorozatom egyik írásában beszéltem a belarusz “абыякавы” szó etimológiájáról és értelméről: leginkább “flegma”). Na, most „kiborult a bili”. Manapság, ha valakit bevisznek a rendőrségre – ketten, sőt hárman állnak a helyére. Nem is olyan nehéz, hiszen nincsenek „szervezők” (éppen ezért annyira sikertelen az egész büntetőakció-sorozat). Ha valakit pénzbüntetésre ítélnek, azonnal összedobják rá a pénzt. Ha valakit lecsuknak, az csak növeli a tüntető/felvonuló tömeg létszámát és ad egy új jelszót: „szabadságot X.Y.-nak!”
Ha valaki belehal – a temetése egy újabb tömegtüntetés és újabb sokszáz/többezer felvonuló (eddig 12 áldozatról tudunk). És aki egyszer elment egy ilyen tüntetésre, rendszeres résztvevővé válik.
Azt hiszem, ha ne adj’ Isten, sortüzekre szánnák el magukat, az is csak megsokszorozná, esetleg nagyságrendekkel növelné néhány nap alatt a tiltakozók számát. Tapasztalatból tudom, de mindenki más is ezt mondja, hogy a tüntető tömegben, ha elég nagy, az ember nem fél a rendőrtől, de még a símaszkos rohamosztagtól sem!
====
Néhány fontosabb tegnapi hír: – Lu bemutatta a BM-nek az új minisztert (az előzőt Grondóba küldte „helytartónak”, mi egyébként, itt Bresztben, a KGB volt főnökét kaptuk ugyanígy a nyakunkba). Persze eligazítást is tartott: Ez az alkoholista/drogos/prostituált banda átlépte a vörös vonalat. Ezt nem hagyhatjuk. Ha valaki rátámad a rendvédelmi erők képviselőjére, akár csak hozzáér a mundérjához, az nem maradhat válasz nélkül. Ha el is távozhat, már csak a kezei nélkül! (többször előfordult, hogy a „törvényesség oldalán álló”, de arcát nem vállaló közegről le tudták tépni a símaszkot.) Különösen azokból a lakásokból, ahol el kívánnak rejtőzni, többet foglyokat nem ejtünk! (vasárnap a rohamrendőrök több olyan lakásba is betörtek, ahova a tüntetők előlük menekültek be.) Megj: eddig MINDEN tüntetés szigorúan békés volt. Október 25-én rendőrök elleni támadásra hivatkoztak, a villanó- és füstrakéták, valamint gumilövedékek bevetését igazolandó (legalább hét sérült, akik közül egy szerdán meghalt), de a felvételeken még csak egy pici provokáció sem látható!
– Felszólította a belügyeseket, hogy erősítsék meg a népi milíciát (harminc éve nem látható, de létezik) leszerelt katonákkal, főleg olyanokkal, akik Afganisztánban harcoltak. Nekik szerinte akár fegyvert is lehetne adni a kezébe. (Tudjuk, ezeknek a kiszolgált katonáknak egy jelentős része az öldöklésen kívül semmi máshoz nem ért.)
– A legfőbb ügyészség még hétfőn bejelentette, hogy ha valakit elzárásra ítélnek, az nem tekinthető igazolt hiányzásnak, az illető diák igazolatlan távolléte miatt azonnal kizárható. És hozzátették, hogy a dolgozókra ugyanez vonatkozik…
– Legalább három egyetemről tudunk, ahol oktatók ill. tisztviselők mondtak fel, mert nem voltak hajlandóak aláírni/ellenjegyezni diákok kizárását a felvonulásokon való részvételük miatt. Sok egyetemen erre nem került sor, mert akitől ilyen magatartás várható volt, attól még a hét elején megváltak.
– Tudunk néhány olyan esetről is, amikor a fegyveres testületekből ill. a nyomozati szervektől léptek ki emberek (nagyobb részt azonnal külföldre is menekültek). A bírák egyelőre csak szolgáltatják az „igazságot”. Van ismerősöm (újságíró), aki jelentkezett 15 napos büntetése letöltésére, de hazaküldték: túl vannak terhelve.
====
Lukasenkát 26 éve választották meg. Mára politikai hulla, de sajnos még itt van, még börtönbe juttat, meggyilkoltat, akit csak akar. Jaj, mit hoz a mai női felvonulás? És még nagyobb jaj: mit hoz a szokásos vasárnapi békés félvonulás??
+++++++++++
Muszáj 26 évig tűrni (és ezzel hatalomban tartani) Orbánt? Nem lehetne most összefogni (kb. ahogy a belaruszok mutatják példájukkal) és elsöpörni? Sajnos az SzFE nem tűnik olyan gócpontnak, ami körül egy fél ország tudna egyesülni – kit érdekel egy egyetem, kit érdekel a színházi világ? De a vasasokkal együtt – ez már valami lehetne!
Magyarországon még az a rizikó sem fenyeget igazán, amiről Belaruszban nem szabad megfeledkezni, hogy Putyin simán beavatkozik, akár fegyveresen, persze nem a mi oldalunkon.
Amiért mégsem akar egyelőre otthon összejönni, elég egyszerű. Túl sokan akarnának egy ilyen mozgalom élére állni (ismétlem: itt Belaruszban nincsenek vezetők!!), mégpedig azért, hogy ők kerüljenek hatalomra! Pontosan ezért döcög annyira a pártok együttműködése is.
De megismétlem: nem választáson kell egy diktátort megbuktatni. Sőt, választáson nem is lehet. Itt a választás elcsalása csak az utolsó csepp volt a pohárban – nem valaminek a vége volt, hanem Lukasenka eltávolításának kezdete.
+++++++++++
Szóval kinek is dolgozik az idő? Nem a hatalomnak, az biztos.
Belaruszban kicsit több mint egy éve kezdett felgyorsulni az idő, amikor az oroszok egyre inkább kezdték erőltetni a két országból álló „Szövetségi állam” kötelékeinek minél szorosabbra húzását. Ennek Lu nem tudott, talán nem is igazán akart ellenállni. Elég komoly tiltakozási hullám kezdődött, de az államegyesítésből nem lett semmi, a tiltakozók is megnyugodtak. Mára nincs az a történelmi stopperóra, ami lépést tudna tartani velünk.
Otthon is tapasztalható valami, de az SzFe körüli események – innen nézve – inkább egy állóháborúra emlékeztetnek. Gyorsulás, ha van, akkor inkább „ártunk és ormányunk” részéről: egyre több aljasságot találnak ki egyre sűrűbben.
Ui. Otthon alagutakat szoktak felfedezni a Kerítés alatt. Itt lefényképeztek egy 75 éves asszonyt (a biológiai tudományok kandidátusa) egy fehér-piros-fehér gyümölcscukorkával. 540 rubel büntetésre ítélte a bíróság (kb. 64.600 forint). Még mindig sokkal olcsóbb, mint egy zsák krumpli.