Posted by Wintermantel István
Öt éve halt meg Göncz Árpád köztársasági elnök. Mélységesen tiszteltem és szerettem egyszerűségéért, közvetlenségéért és bölcsességéért. Szerencsém volt: személyesen ismerhettem. 1991-ben, korábbi munkakapcsolatunk folytatásaként, bokros állami teendői mellett elvállalta folyóiratom, a Kelet-Európa (irodalmi, társadalmi és politikai folyóirat) védnöki tisztét, és szerzőként is közreműködött benne. A lapindító cikkében megfogalmazott gondolatai ma is aktuálisak.
Ő plebejus államfőként jellemezte magát. Az is volt. Elnökké választása alkalmából, 1990. augusztus 3.-án, az Országgyűlésben mondott beszédében igy fogalmazott: „…világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő magyar demokráciát. A jövőt. Azt a jövőt, amit a két győztes és győzelme teljében eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágyfelszabadító és 1956 munkásfelszabadító szabadságharca jelöl, azt a demokráciát, aminek teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk…”
Halála nagy veszteség minden értelemben, hiánya mindenütt érződik. Emléke, gondolatai elevenen élnek bennem.