Posted by Gellért András
>Évike vért vett Süle Gézától, a nyolcvankét éves egykori rajz- és kémiatanártól, aki szerelmesen ragaszkodott Évikéhez, dr. Nótár angyali asszisztenséhez, csakis benne bízott, mert Évike sosem szúr kétszer, azonnal vénát talál, s közben nyugtatja, kedvesen elbeszélget vele az őszi időjárásról, az inflációról meg a Covid járványról.
Amikor utolsó fiola is megtelt vérrel, Évike rányomta a vattát a szúrás helyére, gondosan leragasztotta, Süle bácsi pedig illedelmesen és gyorsan öltözött, már amennyire ebben a korban még képes rá az ember, majd a megszokott, félreismerhetetlen mozdulattal a zakója belső zsebe felé nyúlt
.Nótár doktor ekkor valósággal megdermedt, arca viaszszerűvé vált, érezte, ebből börtön lesz, mehet megint kihallgatásra, tanúnak a sokadik gyorsított tárgyalásra, ezért úgy tett, mint aki nem lát, nem hall semmit. Kényszeredetten és rémülten a monitort bámulta, de már késő volt.Géza bácsi elővette. Évike próbálta meg nem történtté tenni mindezt, szelíden megfogta az idős ember kezét, szinte visszanyomta a zakójába, a nyugalmazott pedagógus azonban nem értette miért nem engednek neki, ellenállt és ragaszkodott ahhoz, hogy átadja amit otthon előre elkészített. A szokásost
.A bűnjel ott maradt a rendelő asztalán. Két boríték, benne egy-egy ezer forintos. Percekkel később a rendőrautó szirénázva hajtott el a hátsó ülésre tuszkolt, megbilincselt Géza bácsival. Vérfagyasztó jelenet volt. Éppen olyan, mint tegnap és tegnapelőtt. És persze pénteken, amikor egyetlen rendelési idő alatt hét hálapénzes pácienst kapcsoltak le. Évike felzaklatva ment a kórházba, ahol másodállásban éjszakás nővérként dolgozik, mert kell a pénz nagyon.