Mire megvénülünk

Posted by

Fábián András

>Fiatal koromban faltam a tudományos fantasztikus regényeket. Lényegében mesekönyvek voltak a jövőről, csak Piroska meg farkas nélkül. Nem volt benne gonosz mostoha meg mérgeket hordozó, csúnya, bibircsókos, vasorrú bába sem. Ellenség persze mindig és mindenütt került, amely az emberiség egészét fenyegette, de hát azért ember az ember, hogy az efféle dolgokkal megbirkózzék. Használja az eszét, és akkor nem is lesz semmi baj.

Ezt az egész szép új világot kb. mostanra ígérték, de azt hiszem megszívtuk. Nemhogy semmi nem lett belőle, de lényegében semmi nem is változott. Mi itt, a szűkebb közegünkben megúsztuk ugyan nagyobb háborúságok nélkül. A Balkánnak, Ukrajnának viszont az is kijutott rendesen. Európa boldogabbik része megúszta. Egyelőre. Viszont szép, új világ sincsen. Mi több, én emlékszem még a mai József Attila lakótelep helyén terpeszkedő Mária Valéria telepre is. A bádogviskókra, amit még az én gyerekkoromban felszámoltak. Az ott élők nem a „servúdi erdőben” kényszerültek új bódékat összeeszkábálni maguknak, mint teszik ezt manapság, hanem beköltözhettek életük első összkomfortos lakásába. Ez a mai a kilakoltatások és nem a beköltöztetések Magyarországa.

Ahogyan az a fentiekből kiolvasható, az oly igen áhított (?) rendszerváltással nem jobb, hanem összehasonlíthatatlanul rosszabb életminőség köszöntött az ország nagyobbik részére. A közhangulatról már nem is beszélve. A társadalom nagyobbik része ismét ugyanolyan félművelt és elmaradott, mint száz évvel ezelőtt volt. Ez ugyanis politikai érdek. A harminc évvel ezelőtti konszolidált, szolid jólétet ismét felváltotta egyfelől az elképzelhetetlenül mély nyomor, másfelől az esztelen és mértéktelen gazdagodás: a lopj folyamatosan és mindent, míg teheted politikai programja. Háború ugyan még nincs, vér még nem folyik, de az ország egyik fele egy kanál vízben meg tudná fojtani a másikat. Az erkölcsöt és polgári tisztességet, becsületet hírből sem ismerő hatalom az emberek legalantasabb ösztöneire játszik. A politikai játékmesterek a pénz és a hatalom bűvöletében (és birtokában!) manipulálnak a túlélésük érdekében. Érzelmileg kizsákmányolva és lebutítva uszítják a követőiket azok ellen, akik tisztán látják mi folyik körülöttük és mire megy ki a játék. Pláne, ha meg is próbálnak bármit tenni ellene. Pszichológiai terror tombol, amely bármely pillanatban erőszakba is torkollhat, ha a nép esetleg öntudatára ébredne.

Még csak nagyon utána sem kell keresni ahhoz, hogy akárki meglássa: soha annyi felesleges és óriási összegeket felemésztő kiadása nem volt a magyar államnak, mint amióta Orbán megérezte, hogy közeledik a játék vége. Nagyon egyszerű és primitív alapokon nyugszik a (szerintem undorító) orbáni haditerv. Olyan sok és durva csapdát kell hátra hagyni az ellenségnek, hogy a saját nyálába fulladjon bele. Hogy aztán mi lesz, az nem érdekes. Ott még nem tartunk. Pénzügyi kötelezettségvállalások tömege várja a remélhetőleg új kormányt. Ember legyen a talpán, aki ki tudja pengetni a repülők és harckocsik százmilliárdos ellenértékét, az orvosoknak és ápolóknak beígért további száz milliárdokat. A felesleges vasúti pályákat és a brutál drágán megrendelt közutakat és épületeket. Aki rendbe tudja tenni a totálisan szétzilált gazdaságot, fel tudja számolni az egészségügy és az oktatási rendszer iszonyú elmaradottságát, a vészesen növekvő munkanélküliséget. És akkor még ott van a látható nyomor, a láthatatlan szegénység és sok más, a hétköznapi ember számára első pillantásra nem is felismerhető válságjelenség. Orbánnak a „magyar emberek” semmit nem számítanak. Rájuk csak akkor van szükség, ha mögéjük bújva védheti meg magát és rabló-politikáját.

Hoppá! – kiált fel az ember, aki idáig nem adta fel az olvasást. De hiszen itt a mi nyomorult életünk ellen folyik a játék. Miközben majd az új kormány az államcsőd ellen csatázik, a hívek fennen dicsérik azt a cinikus kormányzatot, amely mindezt előidézte, s amely a lopásból származó gazdagságát élvezve röhögve kushad a háttérben. Onnan szítja az elégedetlenség parazsát, s ha kell lángba borítja az országot is.

Pontosan tudjuk, hogy az Orbán féle jobboldal és szélsőjobb, mint azt fentebb már említettük is, mindig a legalantasabb érzelmekre játszik. Most elkormányozta az országot az államcsőd határára. Mire innen egy kormányváltás után az új kormány visszarántja az országot, addigra már csak arra fognak emlékezni, hogy Orbán mennyi mindent ígért, amit ezek az újak lesöpörtek az asztalról, mert teljesíthetetlenek voltak. A libsibolsik, a Soros-bérencek mást se tudnak, csak megszorítani! Mennek majd a delegációk a köpcöshöz: Könyörgünk! Gyere vissza! Ezek csak elvonni tudnak, meg adósságot rendezni.

Aztán kezdődik minden elölről. Pontosabban, az elmúlt harminc év történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy még rosszabb lesz, mint volt.

Az orosz kézben lévő Szputnyik német kiadása már azt is meglebegtette, hogy Orbán és Morawiecki nem riadnak vissza az Unióból való kilépéstől sem. Az oroszok szerint. (https://de.sputniknews.com/kommentare/20201002328062662-polen-ungarn-eu-streit/) Vagyis akinek szeme van hozzá, láthatja, hogy szövetségeseinkkel szemben kik keverik nekünk a kártyát a háttérből. Az oroszok szeme előtt a hajdani, nagy hatalmú szovjet befolyási övezet helyreállításának lehetősége lebeg. Hogy ez mondjuk a lengyeleknek mennyire kedves, arról vannak elképzeléseink. Orbán meg már régen Putyin tenyeréből eszik és ők tudják miért.

A diktátor brutális örökséggel adná át a hatalmat, ha egyáltalán átadná. A németek, franciák, kínaiak és amerikaiak felé fennálló hatalmas összegű tartozásaink és kötelezettségvállalásaink borítékolhatóan nem garantálnak sem egyértelmű sem felhőtlen nemzetközi támogatást az új kormánynak. Az eurómilliárdos üzletekhez képest mit számít a német, francia stb. nagytőkének a jogállamiság problémája Magyarországon. A kötelezettségvállalások fenntartása viszont a teljes csőd felé löki a magyar gazdaságot. Pláne, ha az orosz vágyaknak és várakozásoknak megfelelően az ország véglegesen elveszíti az EU támogatását is.

A napvilágot látott információk szerint megkezdődött az együttműködő ellenzéki pártok programjainak összefésülése. Nem tudom, mennyire elméleti és mennyire gyakorlati megközelítésű programot sikerül alkotni. Az viszont biztos, hogy nehéz lesz ígéretekben túlszárnyalni az orbáni populizmust, ha el akarják kápráztatni a választókat. Mostanában alkalmam nyílt néhány Fidesz szavazóval beszélgetni. Kivétel nélkül azért dicsérték Orbánt, hogy mennyi mindent „adott”. Ingyen pénzt a fiataloknak lakásra. Visszaadja a 13. havi nyugdíjat. Csodát tett a vírus feletti győzelmével (?). Most meg még a beígért béremelések, a hetente ötvenszer meglebegtetett „nyugdíjemelések”, no és persze jön majd a választási krumpli is… Tiszta Kánaán. Ezzel a látszat-politizálással szemben nehéz bármiféle észérvet felhozni, az elkábított hívekkel vitatkozni meg nem is érdemes.

Mindeközben megállíthatatlanul rohanunk az államcsőd felé, amit egyébként, csak csendben jegyzem meg, maga a zseniális Orbán Viktor és kormánya sem lenne képes elkerülni.

Címkép: Mária Valéria telep, hátul az épülő József Attila lakótelep. Fortepan