Posted by Lana meséi
Dakota mese félig meddig Petőfi versekbe foglalva
Szereplők: Nagybajszos, Bolondember, Tollaskígyó, Lyukaskezű, Telimarok, Dagadtdisznó, Trógertrágár, Szépelgő, Szerencsétlen, Vájtfülű
Helyszín: Indiánföld
A réten összegyűlnek az indiánok. Nagybajszos ül középen. Vele szemben Bolondember. A többiek egy nagy karéjban.
Előjáték
Nagybajszos hangosan.
– Híjja míjja.. egyes, kettes! Mondom neked ismét, reszkess!
Szerencsétlen, aki soha nem hallja meg a lényeget.
-Mit mond?
Szépelgő találgat.
-Tán az anyját híjja.
Tollaskígyó, áskálódva.
-Dehogy, dehogy, a trónját fogja, nehogy Szerencsétlen elfoglalja.
Első és utolsó felvonás
Nagybajszos kikel magából.
„Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.”
Trógertrágár ismét előkerül.
-Mit akar a svábság?
Bolondember, aki azt sem tudja mit beszél.
Hogy fizessük az adósságát!
Trógertrágár azért adja alá a lapot.
„Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!…”
Telimarok megcsörgeti a zsebében az aranyakat.
– Nem addig a’ abiza’ Nincs messze már Ibiza!
Dagadtdisznó kedvesen betalál a lényegbe.
„Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?”
Bolondember unatkozva morgolódik.
„Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába’ vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok”
Szépelgő lehajol és nagyon szomorú
„Nem sírok én és nem panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!”
Vájtfülű, mintha értené miről van szó
„Szállnak reményink, e szép madarak…
Midőn legjobban szállanak,
S szíják a mennyei tiszta léget,
Hol már sas sem tanyáz;
Jön a való, e zord vadász,
S lelövöldözi őket.”
Szerencsétlen az utolsó percekre magához tér.
„Pillanatra fölriadt e nemzet,
……. mostan újra aluszik javában.
…..Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!”
Függöny le.
Címkép: Guttenberg projekt