Posted by Gaál Péter
„…a nemzeti konzultáció voltaképpen nem más, mint egy nagy és baromi drága közvélemény-kutatás”, írja Szele Tamás barátom (arra is jók ezek a reflexiók, hogy lássa, olvasom, noha tényleg olvasom).
Hát azért nem egészen.
Szó nincs ugyanis közvélemény-kutatásról. A kormányt a legcsekélyebb mértékben nem érdekli a közvélemény, hanem ha áttételes értelemben nem, hogy azt mondhassa, ami a választópolgárok abszolút többséghez (kétharmadhoz?) elegendő hányadának tetszik. Orbán Viktor nem hülye. Pontosan ismeri a hülyéket. Hiszen rájuk építi azt az egész Patyomkin-falut, amiben élni vagyunk kénytelenek. Mi vagyunk a csacsi, ami persze hajlamos megmakacsolni magát, különösen, ha keveset kap enni, de erre való a répa.
Elvégre bifszteket mégse lógathat a csacsi orra elé, már csak azért sem, mert azt ő is szereti.
A répa jó ideig megteszi, ameddig el nem fonnyad.
Tehát a közvéleményt nem kell kutatni. Az efféle „konzultációk” sem erről szólnak. Nem tudakol bennük senki semmit, a kérdőjelek ellenére sem. Ezek előre megválaszolt kérdések. Ha egyáltalán szükség volt ilyenekre, MÁR MEGELŐZTÉK ŐKET KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK. A megkérdezett már a VÁLASZOKRA van stimulálva. A kérdések eleve úgy vannak feltéve. „Akar-e Ön lélegezni?” „Szeretne jólétben élni?” ellenpontként „Szeretné, ha elvennék mindenét?” „Kívánja-e hogy az édesanyját naponta ötször megerőszakolja harminchét nemibeteg hottentotta?”. Aktualizálva: „Mit szeretne inkább: magasabb fizetést, vagy az Önnek szánt forrásokat fordítsuk inkább a rablógyilkosok támogatására?” „Kívánja-e a gyerekeit naponta rühkenőccsel és tetűirtóval bekenni, vagy ha nem, kívánja-e, hogy az Ön adójából a színesfémtolvaj-csemetéknek vegyünk ajándékot?” „Szívesen látná az Ön házát eddig háromszor felgyújtó, Önt brutálisan összeverő szomszédját ismét a szomszédjában?”
A „baromi drága” viszont stimmel. Hisz könnyű egy nyugatinak nálunk, de mit tehet szegény magyar munkanélküli tanácsadó, ha a lassan háromszázötvenes euróból meg akarja venni Ibizán a napi kokainszükségletét?