Posted by László József
Most, hogy neonácik és újnyilasok masíroznak Budapesten, továbbá Hitler által kitüntetett, és Mussolini imádó írókat fognak kötelezően tanítani a magyar iskolákban, érdemes felidézni, mi jellemzi a fasizmust.
Forrásom Umberto Eco: Ős-Fasizmus című műve.
Ez az ismertetés várhatóan nem lesz kötelező olvasmány.
A fasizmus jellemzői:
1. hagyománykultusz, visszatérés az aranykorba, a dicső múltba nézés, mindehhez a modernizmus, a liberalizmus és felvilágosodás elvetése szükséges;
2. a vallás vagy legalábbis valamilyen okkultista pótlék beemelése a nemzeti politikába;
3. a cselekvés kultusza – mindegy, hogy mit lép a politikus, de ne látsszon döntésképtelennek;
4. az egyet nem értés megbélyegzése, az ellenzék általános hazaárulónak minősítése, ezzel a nemzetfogalom kisajátítása;
5. félelmek generálása, általában az idegengyűlölet tudatos erősítése;
6. az ellenzék idegenszívűnek minősítése és minden ellenzéki kísérlet államrenddel szembeni fellépésnek titulálása;
7. a külső és belső ellenség szerepének, hatalmának és céljainak felnagyítása, torzítása, amiket általában összeesküvés-elméletekkel oldanak meg, ám a kijelölt ellenség mindig kevés reális veszélyt jelent, különben fennáll a veszély, hogy visszaüt;
8. „a küzdelemért él és nem az életért küzd”, a lényeg a háborús hangulat, a mozgósítás, amivel a híveket ugrásra készen lehet tartani;
9. „tömegelitizmus”, azaz populista és elitista egyszerre, élen a Vezérrel;
hősiesség kultusza;
10. szexizmus, a fasiszta rendszer hangsúlyozza a „férfiasságát”, miközben a nők szerepe a családra redukálódik;
11. közösségelvűség akár az egyéni szabadságjogok teljes elvetésével, ám a közösség érdekeit egy szűk kör nyilatkoztatja ki;
12. a fasiszta rendszer mindig a többség akaratára hivatkozik, minden ellenérvet erővel söpör le az asztalról;
13. a parlamentarizmus elvetése, mivel a többség akaratának érvényesítéséhez elegendő egy szűk uralkodó réteg, ami ismeri a tömegigényeket és ki is elégíti azokat.