Posted by Kaltenbach Jenő
Nàci, nem nàci, (nem) ez itt a kérdés
Szily László a 444-ben terjedelmes íràssal szàllt be a Wass Albert vitàba. Hosszasan elemzve WA idevàgó szélsőségesen antiszemita idézeteit, azt az, úgy tűnik, alapdilemmàt feszegeti, hogy lehet e az írót nàcinak, vagy nàci kollaborànsnak nevezni. Végül, meglepő módon, a felsorolt idézetek ellenére, nemmel vàlaszol. Ha jól értem azért mert WA nem volt szervezett, tevékeny nàci.
Most tekintsünk el attól, hogy a nàcizmus, fasizmus szellemi tàmogatóit, ideológusait, a nàci nézeteket vallókat àltalàban nàcinak szokàs nevezni, vagy legalábbis nincs miért elnézést kérnie annak, aki náciként beszél róluk.
Az igazi kérdés azonban nem is ez. A nácizós vita félreviszi a dolgot, azok malmára hajtja a vizet, akik WA-t és korát felmenteni, sőt felmagasztalni akarják, azaz, mint már annyiszor, újra szándékoznak írni a múltat, mert jelenkori hatalmi szándékaik ezt diktálják. A jelen a múltból következik, ha jó az ami a múltban történt, akkor miért ne lehetne megismételni?
Erről van szó „úri véreim”, nem másról!
Ez már abból is nyilvánvaló, hogy a vitát konkrétan az váltja ki, hogy kit helyes, – itt most WA-t,- felmagasztalni, neki szobrot állítani?
Fizikai, vagy szellemi emlékművet normális országban azoknak szoktak állítani, akik emberi, vagy művész (vagy mindkettő) teljesitményükkel arra érdemesnek bizonyultak. Nos, ha WA azzal az emberi teljesitménnyel bizonyult elismerésre méltónak, hogy szélsőségesen antiszemita (sőt hungaro-rasszista) volt ugyan, de nem volt cselekvő náci, akkor ugyancsak alacsonyra került a léc.
A másik lehetőség az írói teljesitmény. Nem lévén szakmabeli ennek megítélését a szakértőkre bíznám, ők viszont nagy többséggel amondók, hogy írónak vagy gyengécske, vagy legalábbis középszerű volt.
Ha tehát lehántjuk a vitáról a lehántandókat, akkor előbújik a rezsim meztelen történelem átíró, hatalmi szándéka, az irodalom területén, a többi meg a köztereken látható.