A gyilkos otthonunkba jött

Posted by

Jászberényi Sándor

A gyilkos  otthonunkba jött.
Bekopogtatott az ajtónkon és leült a kanapénkra. Evett az ebédből. A családi autónkon hozzuk és visszük.
Készülnek meghitt és bennfentes családi fotók, ahol a családfőnk és ő ölelkeznek.
Öltönyét a legjobb szabó szabta Isztambulban. Nem érezni rajta sem a fehér foszfor, sem a kiontott vér szagát.
Fehér kezén svájci óra van, és választékosan beszél.
Nem említi , hogy ő a fizet ki minden szektás halálbrigádot Szíriában, nem beszél arról, hogy mégiscsak keresztényüldöző, kedvenc szórakozásának a focit mondja, nem az etnikai tisztogatást.
Történelmi barátságról és jó üzletről beszél. Nem említi az otthon gyakran hangoztatott nagy birodalom visszaszerzését, de azért érezni, hogy felméri nappalink, ahol valljuk be, elég sokat időztek.
Eljött hozzánk, barátsággal érkezett. Ha bárki rosszat szól, nem szívja mellre. Csak elmondja, hogy három millió nyomorultat indít , ha nem viselkedünk.
“Fizetnünk sem ártana” – mondja barátságosan. Hogy mennyit annak nincs határa. Sakkban tart azzal itt minden családfőt, hogy nyomorultak várnak a kapuknál.
Zenét hallgatnak a kultúra jegyében. S bár benne asszonyok, csecsszopók sírását hallani, családfőnk úgy tesz majd, minden rendben van.
Neked kell szólnod most a kisszobából, mert semmi sincsen rendben.
El kell mondanod hogy ez nem tűrhető. Hogy István országa rablógyilkost nem fogad szívesen, és még az árnyékban sem tűrjük az etnikai tisztogatást. Hogy erkölcsi érzékünk nem forintosítható, gazemberek pedig meg nem félemlítenek.
Hogy bár megtépázva és öregen, de áll még Európa, és szabdalt kis országunk, még mindig védi határait.
Neked kell elmondanod, senki más nem fogja. Családfőnk hallgat, nevünket neked kell védeni. Muszáj, hogy elmenj, hogy ott legyél az utcán.
A gyilkos otthonunkba jött.

(Ez tavaszi képem Kameshliben. Nem hiszem, hogy a képen látható kurdok még élnek.)