Posted by Rózsa Mihály
Nem normális ez az ország és frusztrált benne rengeteg ember. Jól mutatja ezt L.L. Junior tragédiájára a reagálások. Meghalt egy kisgyerek. Meghalt, mert hirtelen kirohant az úttestre és ott egy vétlen autós, aki már nem tudta elkerülni az ütközést, halálra gázolta őt. Mindezt az édesanyja szeme láttára. Erre jönnek azok, akik ott se voltak, nem tudnak semmit érdemben semmiről, de azt határozottan kijelentik, hogy az édesanyja a hibás, hiszen neki kellett volna jobban vigyázni a gyerekére. Nem elég a családnak a tragédia, a bulvár média és a pletykára éhes tömeg boldogan tapos még egyet-kettőt rajtuk.
Négy gyereket neveltem fel. Négy gyerekem mellett bőven volt lehetőségem megtapasztalni, hogy az ember a legnagyobb figyelem mellett is kerülhet olyan helyzetbe egy kisgyerek mellett, hogy nincs lehetősége elkerülni a bajt. Amikor a baj abban csúcsosodik ki, hogy a gyerek elesik az utcán, leesik a mászókánál és sebes lesz a térde, akkor arra azt mondjuk, hogy katona dolog. Minden gyerekkel előfordul, minden szülő átérzi, hogy még ennél is mennyire be lehet tojni és mennyire lehet magunkat marcangolni érte. De van, amikor ennél lényegesen nagyobb baj jön. És nem feltétlen a szülő bűne ez.
Természetesen én sem voltam ott, amikor a tragédia bekövetkezett, így magam sem tudhatom, hogy pontosan mi és hogyan, minek okán történt. De mindezek ellenére azt egyértelműen tudom, hogy egyrészt nem nekünk kell hatóságot játszva ítélkezni, másrészt pedig itt most a gyásznak, az együttérzésnek van itt a helye és ideje, mert meghalt egy három éves kisgyerek. Ez tragédia az áldozatnak , tragédia a vétlen gázolónak, és természetesen tragédia a családnak.