Magammal beszélek

Iván Gizella
A fenébe is! Ivángizi, Ivángizi, képes voltál otthon hagyni a telefonod. Már megint csak a felesleges rohanás. Jó jó, de annyi dolgom van még. Visszamegyek. Itt meg is fordulhatok. Ja nem. Minek görcsölni, ezt az egy két órát úgyis kibírom. De mi lesz, ha éppen valami fontos dologért keresnek. Fontos? Mi a fontos? Ha úgy akarod, semmi nem fontos. Minden megvár. Már nem kell sajttájra rohannod, s nem fogsz elkésni sehonnan. De mi van, ha épp a családban történik valami baj, Isten ne adja. Nem történik, ne rinyálj. A fenébe is, visszamegyek. Na itt nem lehet megfordulni. Ezt megszívtam rendesen. Ne légy már ilyen izgulós Ivángizi, volt idő, amikor nem volt mobiltelefonod és mégis minden ment a rendes kerékvágásban. Minden dologról értesültél ami számított, semmiről nem maradtál le. Jó, de a fiúk, az unokák.. meg különben is beszélni akartam. Megvár. Mi a fene van veled? Egy vacak mobil miatt idegeskedsz? Olyan helyre mégy, ahol nem mobillal fogsz parkolni, látod nincs is rá szükség.
Jesszusom! Hát a lakóparkba sem tudok bemenni telefon nélkül! Na erre nem gondoltam. Csak vissza kellett volna menni. Amióta ugyanis a mobilt kell nyomogatni a sorompó előtt, mindig nálam kell hogy legyen. Mert csodák csodája, az nyitja a kaput. Ilyen világot élünk kérem. Jó ne izgulj, délelőtt van portás, majd a teherkapunak kinevezett régi bejáraton mégy be. Beenged, mert ismer. Ha nem cserélték le újra. Mert néha vannak új emberek és azok nem ismernek mindenkit. Jó jó, ne izgulj már annyira, a régi bejáraton még nem vették le a rendszámfelismerő kamerát. Odaállsz és nyílik is a sorompó.
Ó ha minden ilyen egyszerű lenne az életben.
Na itt a bolt. Látod látod, ki is bírtad ezt a kis utat teló nélkül. Aha, már megint butaságokat beszélek. Mert amióta a mobilon vannak a vásárlási kártyák, nem hordok magamnál plasztikot. Ez most azt jelenti, hogy ha vásárolok, ugrik a kedvezmény. Jó, akkor nem megyek mindenhová, amit elterveztem. Ennyi. Megvan a holnapi program is.
Jaj, még be akartam ugrani az optikushoz, s ott biztos várni kell. Mi a fenét csinálok addig telefon nélkül? Bámulom a falat? Nahát, nem olyan borzasztó ez, veszek egy keresztrejtvényt.
De ha nem, akkor folytatom magammal ezt a kis párbeszédet, hátha képes leszek megvilágosodni, s rájövök telefon nélkül is van élet. Jó, max két óráig.