Posted by Bibor Gábor
Vajon mikor fog megszólalni Erdő Péter bíboros? Ha nem tudja, miért is kellene, akkor segítek. Ugyanis Magyarország miniszterelnöke saját koszos politikai bakancsát törölte bele a keresztény szabadság fogalomba, mintegy azonosítva a kereszténységet a kleptokráciára (görögül κλέπτης – tolvaj, κράτος – hatalom, uralkodás), embertelenségre, a tudás, az oktatás, a kultúra, az egészséghez való jog etc. megtagadására épülő maffiaállammal, s csörgősipkás bohóccá kísérelvén meg átfabrikálni az egyházatyáktól kezdve korunk keresztény hagyományának legnagyobb képviselőiig úgyszólván mindenkit.
Orbán „keresztény szabadságot” emlegetett, a „keresztény szabadság megteremtésének rendjét”, s ezt mondta: „És akárhogy is forgatom és gondolkodom, nem tudok jobb definíciót adni, minthogy az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság, Christian liberty.”
Talán Erdő Péter emlékszik még egy bizonyos Karol Wojtylára, akit a későbbiekben II. János Pál néven ismert meg az egész földkerekség, s akit öt évvel ezelőtt Ferenc pápa szentté avatott. Három, egymással szorosan összefüggő idézet következik II. János Páltól, abban az őszinte és szűnni nem akaró reményben, hogy ha más nem is, talán e három szöveg elgondolkodtatja majd Erdő Péter bíborost. Ha már a Vezér „felkészült”, „bölcs” tanácsadóinak gondolkodásra nem, csupán a legócskább manipulálásra és a legszánalmasabb hazudozásra futja.
És akkor következzék a három citátum Szent II. János Pál pápától:
1. „Az erkölcsi kérdés nem választható el a szabadság kérdésétől, sőt a szabadságot központi helyre teszi, mert nincs erkölcsiség szabadság nélkül.” (Veritatis splendor, 46.)
2. „A legfőbb akadály, amelynek legyőzése szükséges a teljes szabadság eléréséhez, a bűn és a „bűn struktúrái”, amelyek abból erednek, hogy a bűn fokozatosan sokszorozódik és terjed.” (Sollicitudo rei socialis, 46.)
3. „A politikai hatalom gyakorlásában alapvető a szolgálat szelleme, mert a szükséges hozzáértés és hatékonyság mellett egyedül ez képes a politikusok tevékenységét áttetszővé és tisztává tenni, amit egyébként a nép joggal megkövetel. Ez föltételezi a nyílt és következetes harcot bizonyos kísértések ellen, mint például a tisztességtelen eszközök és a hazugság igénybevétele; a közösség vagyonának jogtalan fölhasználása egyes személyek javára vagy párthívek megnyerése végett; a tömegtájékoztatási eszközök kétértelmű vagy törvénytelen felhasználása a hatalom megszerzése, megtartása vagy növelése érdekében.” (Christifideles laici, 42.)