Posted by Gergely Tamás
> Egy gyűrött újságot mutogat a barátjának.
– Az ott, az én vagyok.
Az ismert kép: tetemek az úton. Bucsa.
– Kerékpároztam haza a munkából. Széles ívben elkerültem őket, belém eresztettek mégis egy sorozatot.
Vadmalac homloka izzad.
– Hogy miért? Nem tudom. Nem szabad megelőzni egy orosz katonát? Nem akarták, hogy eláruljam, hogy jönnek? Kinek?
– Az én vagyok, ott rohadtam, amíg a mieink bejöttek. Összeszedtek, eltemettek.
Vadmalac felsőtestből megmozdul. Mint aki indulna.
– Mert addig senki nem mert összeszedni bennünket. Te sem merted volna.