Posted by Benkovits György
Buzgó „Csávó bácsi” a kor szentendrei Dodolája ( esőkérője) volt. Állítólag bárói családból származott. Egy ősi szentendrei szokás és figura, a csak Dubroviknban ismert oredino alakja, ( közismert, legtöbbször deklasszállódott) , aki fontos szereplője a városnak, az identitás alakja,mintegy személyében megtestesítője is, és ezért különleges megbecsülés övezi. A klaszikus déli renenszánsz szindarabokban is megörökített figura. ( Marin Darza, Drzic).
Édesapja volt Luppa Péter kortese, amikor a Szabadelvű párt színeiben küldött, mai nevén országgyűlési képviselő lett 1875-ben, 1878-ban és 1887-ben. (Luppáról nevezték el később a Luppa-szigetet). A helyi pártvezető Dumtsa Jenő (későbbi híres polgármester) volt, akivel vezető szerepet vittek a magyarországi szerb ortodox egyház életében is. Luppa bácsi a kocsmákat járva agitálta az embereket, hogy menjenek el a választó gyűlésre és ott Luppára szavazzanak. Aki megígérte, annak egy kispörköltet és egy kis icce bort fizetett. Dr. Györe Andor hagyatékából egy kis cédula maradt utána, amelyen az alábbi rubrikák vannak: Név, kispörkölt, icce bor, ott vót, nem vót ott, megverve. Amelyből világosnak kiderül, hogy ki fogadta el a kispörköltet és a bort és ki volt az, aki ennek ellenére nem ment el a gyűlésre. Akit aztán Buzgó bácsi elvert. Kortes vers ( dal) amellyel Buzgó bácsi Luppa mellett agitált és amelyet a „Kossuth Lajos azt üzente” mintájára készített:
Dalszöveg
Luppa Péter azt üzente,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!!
Túl a gáton, túl a réven
Azt kiáltjuk ő az Éljen
Luppa Péter ő kell nekük
Luppa Péter a követünk
Esik eső karikára,
Luppa Péter kalapjára!!
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!!
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!!
Pakombartos ez az ősz szelence
nem kell nékünk Matyóre Bence
Se nem költő, se nem író
Maradjon csak szolgabíró!
Kossuth Lajos íródeák
Nem kell néki gyertyavilág
Megírja ő a levelet, egy ragyogó csillag mellett
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három, lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Kossuth Lajos nem lett volna, katona se lettem volna
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!
Nyolcszáznegyven-kilenc óta,
Hangzik még a Kossuth-nóta!
Luppa Péter (1838-1904) földbirtokos, mérnök, országgyűlési képviselő volt, aki a vlach-cincár eredetű Luppa Vazul és a szentendrei szerb származású Kálics Mária gyermekeként született meg, fivérei voltak Vidor (Veszelin), illetve Szvetozár. 1879/1880 tanévben. Filozófiát tanult egy félévben a Károly Egyetemen, Persze erről eszembe jutott még valami. Az említett fivérek lánytestvérei közül Paulinának volt a férje Mándics Pál, aki a szerb Nikola Tesla nagybátyja volt. Igen, annak a bizonyos Teslának, aki fizikusként, feltalálóként, villamosmérnökként 146 szabadalmat hagyott hátra. A ő nevére utal az elektromos autókat gyártó cég elnevezése is.
1978. július 25-én hunyt el dr. Dezsőfi Ferenc, Szentendre második világháború utáni első (és rendszerváltás előtti utolsó), sokak által máig tisztelt polgármestere. Öregtornyok tövében című máig kiadatlan könyvében így ír az utcaseprő Buzgó ( Csávó) bácsiről.
– Már pedig a szentendrei nyár arról híres, hogy kevés eső esik benne. Amikor a pomázi oldalon zuhog az eső, nálunk csak a szél kavargatja a port és hajtja maga előtt~, mint komor felleget. Úgy így is hívják errefelé az ilyesmit, hogy szentendrei eső. Van úgy, hogy négy-öt hétig nem áll meg vendégeskedni egy felhő sem a nyolc torony fölött. Régente ilyenkor elrendelték a „dodola-járást”.
– Hát az meg micsoda?
– No az aztán tipikusan szentendrei valami. Legalábbis nem tudok róla, hogy másfelé is szokásban lett volna.
Szóval, amikor a szárazság már kezdett tűrhetetlenné válni és nem használt sem a könyörgés, sem a búcsújárás a csobánkai csodatévő Máriához, akkor előhívták a „dodolát”. Ezt a hivatalt ősidőktől fogva nemes Buzgó István, tényleges szolgálatot teljesítő városi utcaseprő töltötte be.
– Utcaseprő és nemes?
– Úgy bizony. Az öreg szörnyen büszke volt arra, hogy neki nemesi levele van. Nem is hagyott magával packázni. Mikor egyszer az új városi mérnök leszidta, hogy nem söpör rendesen, Buzgó bácsi mérgében földhöz vágta a kalapját és odanyomta a nyírfaseprő nyelét a mérnök markába: – Ha maga jobban tudja, hát söpörjön maga! – mondta.
Szóval előhívták az öreget, aki ilyenkor megcsinálta a szükséges toalettet,vagyis levetkőzött meztelenre. Akkor a segédei teleaggatták zöld gallyakkal olyan sűrün, hogy semmi sem látszott ki belőle. Mikor ez megvolt, akkor a segédek közül valamelyik elkezdte őt vezetgetni az utcákon. Vezetni kellett, mivel·a sok zöld levéltől semmit sem látott. Útközben egy ide illő szerb éneket énekeltek. A verse így hangzik:
„Héj dodolo, dodolo,
Sta bi tebi trebalo?
Jedna kanta vodice
I od Boga korice”
Ami szabad magyar fordításban körülbelül így hangzik:
„Hej dodola, dodola,
Mi kellene, ha volna?
Önts rám egy kanna vizet,
Isten harmattal fizet.”
Az asszonyok már várták Buzgó (Csávó) bácsit kannja vízzel bizony jól nyakba zuhintották. Ezért kellett neki előzetesen levetkőzni. Ez a nagy nyári melegben nem is volt olyan kellemetlen.
– Annál kevésbé, mert a víz mellé még rendes borravaló is ütötte az öreg markát.
Címkép: Utcaseprő és szentendrei nemes ember