Posted by A dokumentumfilmek Oscar-díját nyerte íA „20 nap Mariupolban” című film. Arról szól, ahogy 2022-ben, a Mariupolért folytatott harcook idején, hogyan dolgoztak a kórházban az orvosok. Kitartottaka legszörnyűbb körülmények között egészen a végsőkig. Víz és áram nélkül dolgoztak, és a műtő folyosóin aludtak. Történeteiket a Rinat Ahmetov Alapítvány Civil Hangok Múzeuma örökítette meg. A 20 nap Mariupolban című filmet a rendező és haditudósító Msztyiszlav Csernov rendezte, Vaszilna Sztepanenko és Jevhen Malolietka közreműködésével. a háború első óráitól kezdve olyan felvételeket készítettek, amelyeket később a háború szimbólumává váltak. Ez az első ukrán film, amelyért ukrán rendező Oscar-díjat kapott.
Íme néhány az orvosok történeteiből: Oleksandr Bielash, az aneszteziológiai osztály vezetője, felidézi, hogy a betegeket csak a az első napon vették nyilvántartásba.. Utána egyszerűen nem volt értelme. „A pokolban voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Nem volt időnk félni. Sok sebesült és halott volt, nem számoltuk a betegeket. Az első nap megpróbáltuk, de a sebesültek közül sokan nem tudták megmondani a kereszt- vagy vezetéknevüket sem. A műtőben aludtunk.
Azt hiszem, a város lakóinak egyharmada meghalt. A nagynéném és a nagybátyám ugyancsak meghalt. Egy 5 emeletes épületben laktak az alagsorban. Légicsapás érte őket. A ház összeomlott a pincéig. Bomba csapódott a mi házunkba is, egy légibomba az udvart találta el. Március 11-én a feleségem és a gyermekem futva jött a kórházba. Végül már egy tűzoltóautóból ittunk vizet. Március 16-án a kórházat elfoglalták az oroszok. A sebesülteket már nem hoztak be. Elmentünk” – mondta Olekszandr BIELASH, mariupoli lakos, orvos.
Tymur Chumaryn március közepén hagyta el Mariupolt. Barátai tájékoztatták őt hogy őt, a sebészt, az úgynevezett „Donyecki Népi Köztársaság” körözi. Tymur, a mariupoli regionális intenzív kórház sebésze 2022. március 16-ig napi szintű bombázások alatt, élete kockáztatásával mentette a civileket és a katonákat. „Az első sebesült – az „Azov” egyik katonája volt, egy lengyel srác. A bal karja megsérült, és sikerült megmenteni. Az artériák helyett vénákat varrtunk össze, és 5 nap múlva evakuálták. A sebesült civileknek robbanás okozta sérüléseik, repeszsérüléseik voltak. Március harmadikát követően nem tértem haza. A műtőblokkban laktam. Minden nap sebesültek érkeztek, többnyire repeszsérülésekkel. Sok gyerek. Az első gyerek 5 éves volt. Megpróbáltuk újraéleszteni. Jeva eszméletlen volt és nem reagált. Sebészeti sebészeti feltárást végeztem. Azt csak annyit mondtam: „Srácok, hagyjátok abba, ez a szívlövés”.Március 13-án orosz katonák léptek be a kórházba. Közölték a „Donyecki Népköztársaság” Állambiztonsági Minisztériuma (MSS „DPR”) körözöttnek nyilvánított. Mire kellett volna még várnom? Ezért március 16-án elmentem a családommal” – mesélte Tymur Chumaryn mariupoli lakos.
Orosz katonák hatoltak be a kórháznak abban a részébe is, ahol Ihor Zolotous dolgozott. Megkérdezték, hogy vannak-e sbebesült ukrán katonák. Egy nappal korábban, az Azov egység kivitte sebesültjeit a kórházból, de ott voltak más egységekből a kórtermekben. „Félelmetes volt, amikor repeszsérülésekkel a fejükön hozták a gyerekeket. Nem tudtunk semmit sem tenni. Az oroszok bejöttek a műtőbe. Egy pisztolycsövet nyomtak a hasamhoz. Megkérdezték, hogy ukrán katonák vannak-e az osztályon. Mondtam ez szülészetA március 9-i légicsapás után terhes nőket hoztak hozzánk. Mi 6 csecsemő megszületését segítettük. Emlékszem, amikor egy orosz tank lövedéke a 3. és 4. emelet között csapódott be, és az emeleti szerkezetek összeomlottak. Két beteg beszorult a födémek alá. Egy nagyon súlyos sérült meghalt” – mondta Ihor Zolotous orvos.
_