Posted by Szűcs R. Gábor
„Akik ma a hazát kiszolgáltatják, ugyanazok, vagy azok örökösei, akik 2004. december 5-én megosztottáka nemzetet – közölte a miniszterelnöki főtanácsadó kedden az MTI-vel.” Ez a főtanácsadó Szili Katalin, az MSZP alapító tagja. E párt színeiben az Országgyűlés elnöke volt. Mikor aztán pártja nem őt jelölte köztársasági elnöknek, hanem a nála alkalmasabbnak tartott, a mélyen, tisztességgel és őszintén konzervatív Sólyom Lászlót, megsértődött. A jelölés ugyanis nyilván annak ellenére történt, hogy Sólyom alapvető nézeteivel a jelölő sem értett egyet, ám megbízhatóbbnak, Uram bocsá’, műveltebbnek és intelligensebbnek tartotta. Szili, mint később maga is bizonyította, zománc erősségű „baloldaliságával” és viszonylag szerény képességével még saját pártja számára sem volt alkalmas. Akár tetszik akár nem, Gyurcsánynak ebben igaza volt. Européert választott egy mozgalmárral szemben. Aki ezt azóta sem tudja megbocsájtani. A tisztesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy Gyurcsányt magam is rossz miniszterelnöknek tartottam, (emlékezzünk naponta változó irányú, sokszor szerencsétlen döntéseire) de igazán mumust Orbán csinált belőle a „Gyurcsány a hibás” azóta is tartó kampányával, mellyel megalázó, 2006-ban elszenvedett vereségéért vág vissza azóta is, sikerrel. Szili azonban nem erre a Gyurcsányra nézve bosszúálló, hanem arra, aki nem őt javasolta államfőnek. És a megtért bárány persze mindig kedves, az ellenpárt szívesen befogadta. Ő maga fölvette a pitykés mellényt, a rámás csizmát, eljárta az üvegestáncot és beállt udvari bohócnak Döbrögihez.
Most úgy tesz, mintha 2005-ben nem is lett volna az MSZP-vezetők egyike, de főleg, mintha nem tudná: nem Gyurcsány, és még csak nem is a „baloldal” mondott akkor nemet, hanem az egész, szavazókorú magyar népesség, jobban mondva annak döntő többsége. Mert a szavazás érvénytelen és eredménytelen volt. Az eredmény(telenség) ma is azt fejezi ki, hogy a nemzet többsége világos sorrendet állított föl: először azok, akik itt élnek és kezdettől osztoznak jóban-rosszban, s csak utána a határontúliak, akiknek magyarságát senki nem vonja kétségbe, de állampolgárságát, s főleg a határon belüliek sorsába való beleszólás jogát igen. Ez a határon belüli magyarok véleménye.
Most is az.
Akár tetszik ez, akár nem.
Én itt élek, és tudom.
A Fidesz meg sem merte kérdezni ezt azóta sem. Pedig kiírhatott volna új népszavazást. Ehhez korlátlan hatalma volt/van. A könnyebbet választotta: a népakaratnak mondott ellent, mikor újabb kérdezés nélkül Orbán nevű vezére hatalmának szolgálva, országgyűlési többségével visszaélve fütyülve arra, hogy a korábbi népszavazás kötelezte az Országgyűlést, a nemzet akaratát lesöpörve nem csupán állampolgárságot, de (jellemző módon saját ígéretét megszegve!) szavazati jogot is
adott a határon kívüli magyaroknak. Mi több: előnyben részesítette azokat, akik soha egy percig sem éltek hazánkban azokkal szemben, akik külföldön dolgoznak, élnek, és bármikor visszatérhetnek állandó lakhelyükre, szülőföldjükre, vagyis haza. Ha akarnak. De többnyire nem akarnak, és ezt a Pártéskormány is tudja, ezért a vezetőjére jellemző bosszúból diszkriminálja őket a sokszor magyarul sem beszélő, gyakran szedett-vedett, ki tudja, honnan és miért szalasztott álmagyarokkal szemben. Sőt, még a futball szövetségi kapitányt és segédjét is.
Lám, futball teszi a ,magyart. Ez az, ami igazán megalázó minden magyarra nézve. Szili most rükvercben háborog.
Változó őszinteségére mindig számíthatunk.