Posted by Dobozi István
>Az Oroszország és Ukrajna közötti háború – Európa legnagyobb háborúja 1945 óta – a harmadik évéhez közeledik, mindkét oldalon hatalmas áldozatokkal, és egyértelmű vége nem látszik.
Oroszország 2022 februárjában indított totális inváziója az év végére patthelyzetbe került. Ukrajna tavaly nyáron erőteljes nyugati katonai támogatással indított, sokat hangoztatott ellentámadása a patthelyzetet volt hivatott megtörni.
A derűlátó várakozásokkal ellentétben azonban az ukrán ellentámadás nagyrészt sikertelen volt. Mivel ez az erőfeszítés gyakorlatilag megrekedt, a visszafoglalt területek Ukrajna teljes területének kevesebb mint 0,1%-át teszik ki, míg körülbelül 18%-át még mindig Oroszország tartja megszállva.
Az elhúzódó háború egyértelműen Oroszországnak kedvez, amely mára de facto hadigazdaságot hozott létre: a fegyvergyárak három műszakban működnek, és a lőszergyártás többszörösen gyorsabban bővül, mint az Ukrajnát támogató nyugati országoké. Oroszország idén 70%-kal tervezi növelni katonai kiadásait, ami arra utal, hogy felkészült egy hosszú háborúra.
A katonai erőviszonyok egyértelműen egyre inkább Oroszország javára billennek, és gazdasága a vártnál ellenállóbbnak bizonyult a nagyszabású nyugati szankciókkal szemben.
A másik oldalon az ukrán hadsereg akut lőszer- és emberhiányban szenved. Annak ellenére, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kétségbeesetten több nyugati támogatásért kiált, a tényleges fegyverszállítások messze elmaradnak a kéréseitől.
Eközben a tágabb nemzetközi környezet egyre kevésbé kedvező Kijev számára. A tavaly októberben kitört izraeli-Hamász háború nemcsak az amerikai figyelmet vonja el Ukrajnáról, hanem az amerikai forrásokat is.
Az Egyesült Államok kulcsfontosságú szereplője Ukrajna háborús szövetségi rendszerének, és Washington politikai és katonai támogatása eldöntheti vagy megtörheti Kijev háborús erőfeszítéseit. Joe Biden elnök 106 milliárd dolláros segélycsomagja azonban, amely 61 milliárd dollárt tartalmaz Ukrajnának, a kongresszusban függőben van; feleslegesen összekötötték az amerikai határpolitikai változtatásokkal, amelyeket a republikánusok követelnek az illegális bevándorlás megfékezésére.
Mindeközben Washington nem szabadna abban reménykednie, hogy Európa majd betölti a hiányt azzal, hogy közbelép és növeli Ukrajnának nyújtott támogatását. Miért? Mert jelentős bizonytalanság övezi az Európai Unió 52 milliárd dolláros többéves segélycsomagját is, amelyet Orbán Viktor, Magyarország oroszbarát vezetője a múlt hónapban megvétózott.
Ennek fényében senki – talán néhány kijevi kormánytisztviselőt kivéve – nem számít csodával határos ukrán katonai áttörésre 2024 folyamán, nemhogy orosz vereségre.
A Nyugat jelenlegi stratégiája, amely Ukrajna túlélését biztosítja anélkül, hogy döntő győzelmet aratna Oroszországgal szemben, úgy tűnik, kifutott. Lehetséges, hogy 2024-ben fordulópontot hoz a háborúban, a klasszikus „földet a békéért” képlet alapján. A nyugati katonai támogatás átalakító erejű megugrásának ígérete nélkül – ami igen valószínűtlen forgatókönyv – Kijevnek nem lesz más választása, mint a tárgyalás és a kompromisszum.
Vannak arra utaló jelek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök talán beleegyezik egy nagyjából a jelenlegi harcvonalak mentén történő tűzszünetbe. Így az idei év során várhatóan egyre több nyugati felhívást hallani Moszkva és Kijev közötti tárgyalásokra. De itt van egy dolog, amire egyáltalán senki ne számítson: olyan tárgyalási eredményre, amely biztosítja, hogy Putyin tartósan félreteszi az Ukrajna feletti uralomra irányuló vágyát, és megakadályozza, hogy az ország csatlakozzon a NATO-hoz.
Sajnos, bár a „földet a békéért” megállapodás továbbra is az egyetlen reális lehetőség az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezésére, nem valószínű, hogy stabil és tartós békét hozna a térségben.
Dobozi István, a Világbank korábbi vezető közgazdásza, aki a szervezet ukrajnai energiaprogramját vezette. Sarasotában (Florida) él.
International Herald-Tribune, 2024. január 7.