Beer Miklós: Életközelben szeretnék maradni

Gégény István
szemlelek.net
Bátor jövőtervezésre, közös álmodásra invitálja a Szemlélek olvasóit a nyolcvanadik születésnapját ünneplő katolikus püspök.
– Nem volt könnyű elérni telefonon. Jól sejtem, hogy egymást érik a köszöntő hívások?
– Most valóban forró dróton élek.
– Azért kezdtem ezzel, mert néhány napja Veiszer Alinda műsorában arra utaltál, hogy bizonyos szempontból, egyházi vezetői oldalról magadra maradtál. Ugyanakkor a Szemlélek olvasói részéről sorra érkeznek a jókívánságok születésnapod alkalmából. Hogyan éled meg ezt a kettősséget?
– Nagyon sok szeretet vesz körül, igyekszem inkább erre odafigyelni. Nem érzem magam egyedül. Egészen különleges élmény számomra, ahogy ezekben a napokban megtalálnak a régi tanítványaim, barátaim, a kerek születésnap alkalmából kifejezik a szeretetüket. Megható ezt átélni.
– Fel tudod idézni, miként indult a papi pályád, amely a katolikus világegyház nagy megújulási időszakára esett?
– Szép ajándék az életemben, hogy pont akkor jártam a teológiára, amikor a II. Vatikáni Zsinat zajlott. 1961-ben kezdtem a szemináriumot, 1962-ben kezdődött a zsinat, 1965-ben lett vége, 1966-ban szenteltek pappá. A hivatásom indulásakor óriási élmény volt a zsinat szellemisége, az aggiornamento, az ablaknyitás, a megújulás. Tulajdonképpen egész eddigi életem hátterét ez határozta meg, amit Ferenc pápától most újra hallunk: merjünk álmodni az egyházunk jövőjéről, hogy az evangélium örömhírét aktualizálni tudjuk a mai világunk számára.
– Mit üzenne a 80 éves Beer Miklós annak a pályája elején álló, fiatal Miklós atyának, avagy korunk ifjú, lelkes egyházépítőinek?
– Meggyőződéssel vallom, hogy komolyan kell venni az ismert fohászt: Uram, adj bátorságot, hogy tudjak változtatni azon, amin változtatni kell, adj alázatot, hogy ne akarjak változtatni azon, amin nem kell, és adj bölcsességet, hogy különbséget tudjak tenni e kettő között. Ez az életfilozófiám, ezt üzenném visszafelé, ifjú önmagamnak, tulajdonképpen a II. Vatikáni Zsinat is ezt fogalmazta meg.
– Nagyon úgy tűnik, hogy hiába lettél nyugalmazott püspök, nem sikerül nyugalmi állapotba kerülnöd. Mik a terveid a következő évekre?
– Az elmúlt években abban találtam meg a személyes feladatomat, hogy meghallgassam az emberi sorsokat, amit Ferenc pápa a közelség perspektívájaként szokott emlegetni. Nincs olyan hét, de talán olyan nap sem, hogy valaki meg ne keresne a személyes problémájával, vívódásával, akár gyászával, hitkeresésével. Hála Istennek sokan az örömükkel fordulnak hozzám, most is hat fiatal párnak segítek felkészülni a házasságkötésre. Ebben látom most a küldetésemet, hogy fiatalok, idősek, betegek, akár a peremen lévők számára elérhető legyek. Életközelben szeretnék maradni.
– Indulása óta figyelemmel kíséred a Szemlélek küldetését. Mit üzennél magazinunk olvasóinak?
– Meghallgatni egymást, a párbeszéd kultúráját építeni – ebben látom a Szemlélek feladatát. Fel kell rázni az embereket, hogy együtt álmodjunk az egyház jövőjéről.
A teljes cikk:
https://szemlelek.net/beer-miklos-eletkozelben-szeretnek-maradni/