Posted by Tamás Ervin
>Tovább csökkentettük! – hirdeti kidagadt mellel a kormány, utalva arra, hogy ebben a hónapban 24 százalékra csökkent az előzőleg 25-nél is többre mért infláció. Már rég elvesztettem azt az érzékemet, hogy körülbelül be tudjam lőni, hogy mennyire lehet lekezelni honfitársaimat, az egész egekig magasztalt kommunikációt „kész átverés” show-nak tartom, amely egyre magasabb ormokat hódít meg, s tény, hogy viszi magával a tudatlan és csak az agymosás kliséiben mozgó tömeget. Az EU-ban a frenetikus eredményünkkel is magasan elsők vagyunk, az pedig, hogy mindez a szankciók és Brüsszel bűne, így elég érdekes fénytörést kap.
Az árdrágítók elleni harc ismét az állam legfőbb feladata, mint rég, lelki szemem előtt látom névvel, lakcímmel kiplakátolva a bűnösöket az extraprofitjukkal, a Döbrögik persze leginkább a multik, holott tudvalévő, hogy az élelmszer-kiskereskedelem legolcsóbb árai és legtöbb akciója őket jellemzi. Nemrég még azért kaptak a fejükre, mert import termékekkel helyettesítették a honi agrárium produktumait, arról azonban most kevesebb szó esik, mert kiderült, hogy a hazai előállítási költségek finoman szólva nem versenyképesek,tehát a sötétben megbújó árdrágítókat szűkebb pátriánkban kéne keresni. Persze, ez is leegyszerűsítés, a magyar mezőgazdaság sikerágazatból lett válságágazat, az okok szétszálazását bízzuk Ángyán úrra, mindenesetre az, hogy az évekkel ezelőtt még lesajnált lengyel, szlovák agrárgazdaság más utat választott és ez az út sikeresebb volt, mint mindennek a politikai úton való szétverése, napjainkban jól látszik. Amikor egy újság arról tudósít, hogy hol van már büszkeségünk, a makói hagyma, s amikor a boltban lilahagymát veszek, kiderül róla, hogy holland – nos, ez egyszerre tragikus és komikus.
Az egyszeri honpolgár csak kapkodja a fejét, annyi a drágaság okán előállított bűnbak. Egy labirintusban találkoznak, egymásba ütköznek, a tételek egyszerre nem lehetnek igazak, süt belőlük az izzadságszagú manipuláció – de nem baj, a kutya sem gondolkozik el rajtuk, így a kormány mentesül minden hiba alól, kikerülve a tényeket mutogat minden nap másra. Arra sem képes, hogy a tűzoltó intézkedéseinek tovagyűrűző következményeivel számoljon, s ha érkeznek, hamar rábukka arra, hogy kire mutogasson.
Mit is tetszettek tovább csökkenteni? – kérdezhetné kórusban az ország, mondván, hogy a pofátlanságnak is van határa. Csakhogy nincs. Egyedül ezt tanultuk meg.