Posted by Ez az egész utcanév-mizéria legutóbb a Horn Gyuláról elnevezett, mindössze 10×100 méteres sétány kapcsán robbant ki. Talán ismertek az előzmények: a Fővárosi Önkormányzat a XIII. Kerületi Önkormányzat javaslatát elfogadva Horn Gyuláról nevezte el az Angyalföldön újonnan kialakított sétányt. Ez nagyon nem tetszett a Mi Hazánk nevű pártnak, no meg Nagy Imre lakiteleki ügyvédnek és társának, ezért – de főként azért, hogy utóbbiak véleményt provokáljanak ki az Akadémiától – létrehoztak egy kamu alapítványt „Horn Gyula emlékére”. A civil szervezeteknek ugyanis kötelező a névhasználat ügyében az Akadémiához fordulniuk. Meg is kapták az elutasító választ.
Hogy azért senki se legyen teljesen korrekt az ügyben, Sára Botond, a fővárosi kormányhivatal főispánja ezt a véleményt lobogtatta, amikor felszólította a Fővárosi Önkormányzatot, hogy változtassa meg a sétány nevét. A logika nem kifogásolható, a csúsztatás viszont nem szép dolog.
De nézzük meg, mit mond az önkormányzatokról szóló törvény: „közterület, illetve közintézmény nem viselheti
a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy
b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.”
És így folytatódik: „Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e (az előzőeknek – a szerk.), arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.”
Nos, sem a kerületi, sem a fővárosi közgyűlésben érdekes módon nem merült fel semmiféle kétség, így nem is fordultak iránymutatásért az MTA-hoz. Nekik ugyanis – ellentétben a civil szervezetekkel – ez nem kötelező.
Nem vagyok hivatott sem arra, hogy döntést hozzak, de még arra sem, hogy véleményt alkossak abban a konkrét kérdésben: kell-e, lehet-e közterületet elnevezni Horn Gyuláról. Nem is fogom ezt tenni. Ahhoz azonban, hogy a jogszabályról véleményt alakíthassak ki, egy kicsit visszamennék az időben. Nem túl messzire, csak 2015-ig.
Akkor ugyanis az történt, hogy bíróság elé került az a vita, miszerint lehet-e utcát elnevezni Ságvári Endréről, Rajk Lászlóról és Zalka Mátéról. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azonban felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Ezt olyankor teszi a bíróság, ha úgy ítéli meg, alkotmányellenes az a törvény, amelynek alapján döntést kellene hoznia. A nyíregyházi bíróság pedig éppen az önkormányzati törvénynek azt a – fent idézett – részét találta alkotmányellenesnek, amelyik a közterületek elnevezésének speciális tilalmát tartalmazza.
Némi kutakodás után sikerült megtalálnom az Alkotmánybíróság (AB) döntését is, amelyik – nem túl meglepő módon – elutasította a bíróság (valamennyi) indítványát.
De menjünk tovább! Valóban olyan egyértelmű a bíróság által kifogásolt paragrafus? Azt természetesen az AB is elismeri, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Majd hivatkozik egy korábbi saját döntésére: ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető.
Szóval az önkormányzati törvény utcanevekkel kapcsolatos rendelkezése távolról sem egyértelmű. És ha egy jogalkalmazó azt teszi, amit az AB határozat ír, vagyis a túl általános tényállást „belátása szerint kiterjeszti vagy leszűkíti”, máris óriási vihart kavar.
A teljes cikk itt olvasható https://24.hu/belfold/2023/04/15/kozteruletek-nevadas-jogszabalyok-alaptorveny-alkotmanybirosag-horn-gyula-setany-velemeny/
Címkép: Mohos Márton