Posted by A német vállalatok hosszú ideje aktívak Magyarországon. Most azonban Orbán Viktor megpróbálja néhányukat távozásra kényszeríteni.
Jan Puhl és Michael Sauga
Der Spiegel
Alig egy évvel ezelőtt a Heidelberg Materials és a Schwenk Zement, két építőipari beszállító cég vezetői meglehetősen szokatlan levelet kaptak Magyarországról. „Tisztelt Uraim” – kezdte a levél írója, majd egy „gyorsan bővülő cégcsoport” tulajdonosaként mutatkozott be. Majd gyorsan a lényegre tért. Vállalat csoportja már „domináns pozíciót szerzett a magyar építőipari beszállítóiparban” – írta a férfi, akiről a Transparency International korrupcióellenes szervezet úgy véli, hogy szoros kapcsolatban áll Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. „Szakmai spektrumuk bővítése” érdekében részesedést vásárolnak a két német cég közös magyarországi leányvállalatában, amely két cementgyárat működtet az országban. A levélíró azt javasolta, hogy hamarosan kezdődjenek „személyes tárgyalások” az ügyletről, amelyek remélhetőleg így zárulnak: „Köszönjük a baráti együttműködést”.
A levél feladója meg volt győződve arról, hogy olyan ajánlatot tett, amelyet a két cég nem utasíthat vissza. Hiszen a magyar építőiparban köztudott, hogy a német cégek Duna-Dráva Cement Kft. nevű leányvállalata a magyar kormány terveinek útjában áll. A németeknek csak olvasniuk kellett a sorok között.
Orbán Viktor nemrég kijelentette, hogy az ipari szektor többségének végre vissza kell térnie magyar tulajdonba. Ezután kormánya olyan rendeletek sorozatát kezdte kiadni, amelyek egyre nehezebbé tették a Duna-Dráva életét. A 404-es rendelet 90 százalékos „bányajáradékot” írt elő, ami minden egyes eladott cementzsák után veszteséget jelent. A 402-es rendelet megtiltotta a leányvállalatnak, hogy előzetes engedély nélkül exportálja termékeit. A 405-ös rendelet pedig előírta, hogy a vállalat magyarországi kőbányáiban a kormány mennyiségi előírásai szerint kell dolgozni.
Néhány hete aztán Lázár János építésügyi miniszter nyilvánosságra hozta a magyar építési törvény tervezetét, amely lényegében befejezné ennek az iparágnak állami ellenőrzés alá helyezését. A törvény a tervek szerint júliusban hatályba lép, s ezután az állami tisztviselők szinte teljes mérlegelési jogkörrel rendelkeznének ahhoz, hogy a külföldi cementgyártóknak diktálják a termelési szinteket és az árakat. A legtöbb szállítást pedig a piacot uraló nemzeti építőanyag-kereskedők új hálózatának kellene végeznie. Ha a külföldi tulajdonosok el akarnák adni cégüket, az államnak elővásárlási joga lenne.
Orbán illiberális demokráciája egyre több német vállalat számára válik veszélyessé. Sokan közülük évekig azt hitték, hogy a miniszterelnöknek az igazságszolgáltatás, a tudomány és a média elleni támadásához semmi köze. Elvégre Orbán – akit Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke egyszer híresen azzal üdvözölt, hogy „jön a diktátor” – sokáig igyekezett az üzleti élet barátjaként feltüntetni magát. Aktívan próbálta Magyarországra csábítani a német autóipari és elektronikai cégeket, csaliként az alacsony adókat és a segítőkész kormánytisztviselőket használva. Most viszont: „Ezek a rendelkezések az európai egységes piac minden szabályának teljes megsértését jelentik” – panaszkodik egy heidelbergi vezető. „Nyilvánvaló, hogy a kormány eladásra akarja kényszeríteni a külföldi cementgyártókat”.