Posted by archeologia.hu
Újabb fordulóponthoz érkezett, sőt egyre inkább tragédiába fordul a diósgyőri vár története. A hibák egy része azonban még javítható. Buzás Gergely régész-művészettörténész írása.
Portálunk (archeologia.hu) egy évtizede kíséri figyelemmel hazánk egyik legjelentősebb középkori műemlékének, a diósgyőri várnak a sorsát. Szerzőink foglalkoztak a vár kutatásával és elméleti rekonstrukciójával két cikkben is, írtak a 2014-ben lezárult helyreállításról szintén két cikket, majd írtunk a helyreállítás második ütemének 2016-ban nyilvánosságra került első tervváltozatáról, és reflektáltunk a meginduló új helyreállítás kritikáira, magunk is javaslatokat megfogalmazva, hogy miképpen lehetne jobbá tenni a terveket.
2022-ben szomorúan be kellett számolnunk a vár egykori feltáró régészének és a néhai diósgyőri vármúzeum igazgatójának, Czeglédy Ilonának a haláláról is. Most a vár története újra fordulóponthoz érkezett, így megint fel kell hívnunk a figyelmet ennek az egyedülálló műemléknek az egyre inkább tragédiába forduló sorsára.
Rostás László építész 2017-2018-ban elfogadott tervei alapján 2021 februárjában megindultak a vár második ütemének helyreállítási munkálatai. Azonban már ugyanezen év októberében a kivitelezők statikai problémákat tártak fel, amelyek megkérdőjelezték a tervek megvalósíthatóságát. Ennek ellenére a tervek módosítása szóba sem került, viszont a városi politikusok lobbizásba kezdtek a kormánynál további anyagi forrásokért. Jelentős plusz költségekről, mintegy kétmilliárd forintról volt szó.Ez a lobbizás kevés sikerrel járt, 2022. november elején a Pénzügyminisztérium konkrétan közölte az önkormányzattal, hogy „a költségnövekmény nem támogatott”. Hogy pontosan mik is azok a statikai problémák, amelyeket feltártak, a nyilvánosság nem tudta meg, de a tervező nyilatkozatából, amelyben az 1960-as évek helyreállítását okolja ezekkel, az sejthető, hogy a 60-as évek falkiegészítései rossz minőségben épültek és nem védték meg az eredeti falmaradványokat, azok pusztulása a falmagban folytatódott, így a falak teherbíró képessége csökkent. Ez nem meglepő felfedezés, hiszen a 2010-es évek elején pontosan ezen problémák jelentkezése miatt – amely a falak kiomlásában is megmutatkozott – merült fel a vár új szellemű helyreállításának igénye. Nemcsak Diósgyőrben, hanem minden egyes hazai rom-műemlék esetben bebizonyosodott már, hogy a korábban jó megoldásnak tartott „védő ráfalazások” nem sok védelmet jelentenek a romfalaknak, sőt rosszul kivitelezve éppen hogy felgyorsítják azok pusztulását. Különös, hogy a tervező ennek a ma már széles körben jól ismert jelenségnek a következményeivel nem számolt a tervek elkészítésénél. Ilyen nagyságrendű problémák kivitelezés közbeni észlelése már eleve kételyeket vet fel a tervek előkészítésének és elkészítésének kellő gondossága tekintetében. Mindeközben és mindennek ellenére azonban az építkezés rendületlenül haladt tovább az eredeti tervek szerint. A munkák üteméről a Magyar Építők portál rendszeresen beszámolt. 2023 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az igényelt plusz források nem fognak megérkezni, ez esetben pedig a kivitelező Épkar-Zrt. február végén le fog vonulni az építkezésről, ám a megoldást a határidő előtt mindössze négy nappal a város továbbra is a plusz forrásigény kielégítésében látta, a tervek módosítása még mindig nem merült fel. A pénz természetesen nem érkezett meg, a kivitelező levonult, ám úgy tűnik, mintha a politikusok továbbra sem tudnak elképzelni más megoldást, mint a remélt, ám egyre nyilvánvalóbban illuzórikus plusz pénzből az eleve elhibázott tervek változatlan kivitelezését.
Hogy áll most az építőitől elhagyatott diósgyőri vár? Ezt nehéz megmondani, hiszen a vár lezárt terület, és amióta az év elején a botrány kirobbant, a mindaddig hűségesen tudósító Magyar Építők diadalmas beszámolói is elmaradtak. A lekerített területen kívülről is látszik azonban a torzóként magasodó műemlékrom jó része. A külsővár falai csillogó mészkőlap burkolatukkal együtt már elkészültek. A várfalban futó kazamatafolyosó Hazael Hugo 18. századi rajzáról jól ismert puskalőrései helyett a falsíkot kőkeretes neogótikus ablakok sora töri át, viszont elmaradt az említett rajzon ábrázolt övpárkány, amely a kazamata járószintjén körbefutva tagolta a várfalat. Készült viszont egy tagolatlan mellvéd, amelynek nyoma sem látszik Hazael Hugo felmérésén. Különösen megkapó részlet a várfal északnyugati sarkán tátongó négyszögű lyuk, amely alatt egy rozsdás vasgerenda mered a semmibe. A falakkal ellentétben a kaputornyok befejezetlenek, ám ennek ellenére már néhol elkezdett lehullani cement falazóblokkokból készült falaikról a felragasztott kőlap burkolat – szomorú elképzelni, hogy hogyan is fog kinézni hamarosan ez a falazat, ahogy majd fokozatosan elveszíti burkolatát.
Nehéz megérteni, hogy a belső vár falainak statikai problémái miért akadályozták a külsővár tornyainak befejezését, de ezt mi kívülállók nem is tudhatjuk. Elkészült az eddig csak a tervezők fantáziájában létező északi kaputoronypár is, amely a valóban fennmaradt északi ágyúállás részlegesen helyreállított romjaira épült rá, különösen bizarr egyveleget alkotva vele. Kívülről nem igazán látható, hogy pontosan mi is történt ennek a késő középkori hadiépítészetben egyedülálló, és ezért különösen értékes építménynek az eredeti falmaradványaival, így csak reménykedhetünk abban, hogy talán nem bontottak bele olyan barbár módon a 15. századi falakba, ahogy az az előzetes látványterveken szerepelt.
A külsővár északnyugati sarkában álló későközépkori konyhára egy emelet épült rá, amelynek az egykori kéménykürtő helyén lévő szobájából két tágas, későgótikus keresztosztós ablak nyílik a várfal mellvédjére. Az eredeti konyhaépület emeletes mivoltára nem ismerünk bizonyítékot, sőt ennek léte a konyhatér esetében – amelyet a terem közepén feltárt tűzhely helyzete alapján bizonyosan egyetlen nagy szabadkémény fedhetett – elég valószínűtlennek is tűnik. A 15. század végi külsővár falai mögött jól láthatóan felépült a 14. századi külsővár délkeleti részének fala, amely a régészeti feltárások és a 17-18. századi felmérések tanúsága szerint az új külső várfallal együtt sohasem állt, éppen annak építése miatt bontották le. Ezen a falon nagy ablakokat is meg lehet figyelni, ami arra vall, hogy mögötte megépültek azok a fedett terek is, amelyek eltakarják a várdomb eredeti szikláit. A Magyar Építők portálon közzétett fotók és videók alapján a déli és nyugati falszoros beton födémekkel való lefedése is megtörtént már. A belsővár kapuja előtt épült késő középkori külső kapuvédő torony falmaradványaira egy modern lépcsőház vasbeton vázszerkezete épült rá, de a burkolatához hozzá sem kezdtek. Elkészült a tornyot megkerülő, a belső kapuhoz vezető későközépkori rámpa rekonstrukciója is. Kívülről nem látható, hogy mi történt a külsővár északkeleti részén. Itt az előzetesen közzétett látványterveken a 15. század végén lebontott 14. századi külső kaputorony és a vele egykorú falszoros újraépítése szerepelt, és az Épkar-Zrt-nek legutoljára, 2022 november 18-án, a Magyar Építők portálon közzétett videója szerint meg is indult ezek építse, a mellettük álló 16. századi rondella 1960-as években rekonstruált pártázatát viszont visszabontották.
A teljes írás elolvasható itt: https://archeologia.hu/