Az élet, mint feladat

Eszéki Erzsébet

Több évtizeddel ezelőtt történt: a Katona József Színház művészbejárója előtt mentem el, ahol egy padon ücsörgött Benedek Miklós és Szacsvay László. Egymás mellett ültek a napsütésben, halvány mosollyal az arcukon. Egy szót se szóltak. Egy óra múlva sétáltam visszafelé, s a két csodálatos színész még mindig ott ült, ugyanúgy, szótlanul. Látszott rajtuk, mennyire jól érzik magukat egymás társaságában, s ehhez nincs föltétlenül szükségük szavakra.

Légrádi Gergely új regényében nem ilyen helyzetről van szó. Ahogy nagyjából az elején olvassuk, ez a „szabályok uralta csend és hallgatás”. Az elbeszélő férfi mesél a családjáról, a rideg, mindent uraló anyjáról és a szótlanságba burkolózó apjáról. Igaz, vele vannak meghitt pillanataik, például amikor apa és fia egymás mellett olvas. Szótlanul, a könyvek világába menekülve. De köztük legalább van így némi kapcsolat.

A napi rutint az anya által diktált otthoni szabályok adják: szellőztetés, rendrakás, takarítás. Meg a rendszeres vendégség, amikor a meghívott barátok érkezése előtt és után is a pontos rendben zajló előkészületek és „utómunkálatok” szabják meg a napot és az estét. Közben a fiú szemén át azt látjuk, hogy a vendégség idején merőben más anya és apa fogadja a „barátaikat”.

Mint ha két, gyökeresen eltérő világban látná a szüleit, van a vendégségek nélküli élet és a vendégség. Mindkettőt egy valami jellemzi: az élet, mint feladat. Nem csoda, hogy ilyen családban az elbeszélő is csöndbe burkolózik. A munkahelyén a kollégái nem véletlenül mondják: ahol ő ül, „az a home office”. A saját védőburkában dolgozik.

Sokszor apró, elejtett megjegyzésekből tárul fel egy-egy lényeges mozzanat a család történetéről, a megelevenedő figurák sorsáról. Szép lassan bontakozik ki rengeteg apró, ám annál fontosabb részlet, és ez izgalmassá teszi a regényt. Sok a titok, a rejtély, s az elejtett morzsákból egyre több elhallgatásra, sőt: annak eredetére derül fény. Így mi rakhatjuk össze a mozaikkockákat, szinte oldalról oldalra újabb okát sejthetjük meg ennek a családi és az egyéni buroknak.

• Olvass bele!

Remek írói megoldás, hogy a fiú elbeszélése után változik a mesélő én: a második fejezetben az apa jegyzeteit olvashatjuk, ő ugyanis, aki nem tudott beszélgetni, legalább így próbál kapcsolódni a gyerekéhez (később ezt is megértjük, ő miért lett ilyen, milyen családban nőtt fel). Olykor hosszabb leveleket, máskor egy-két mondatot írt neki, s ezeket a lapokat könyvekbe rejtette.

Aztán az anya szemszögéből is megismerjük ugyanazt a helyzetet, feltárul az ő családi háttere, múltja is. Megérthetjük, honnan ered a megkeseredettsége, keménysége, rendmániája, szigorú időrendje és a házasságuk első, vidám, várakozásokkal teli időszaka utáni csendje, az, hogy miért akarta mosásba-takarításba menekülve kizárni a külvilágot.

Légrádi Gergely Nélkülem – Nélküled című ikerregényét is az tette különlegessé, hogy megismerhettük ugyanazt a párkapcsolatot mindkét érintett fél szemszögéből, átérezhettük mindkettőjük gondolatait, érzéseit, indítékait. Ebben az újabb regényben szintén a váltakozó nézőpont ad lehetőséget a mélyebb átélésre, hiszen más-más megvilágításból nézhetünk ugyanarra a helyzetre.

Az elbeszélő változásával együtt változik valamelyest a nyelvhasználat is, mások a kifejezésmódok és a nyelvi regiszterek. Másképp mesél a fiú, mint az anya és az apa, és másképp az apai nagyapa. Mert egyszer csak felbukkan ő is, így végül három nemzedék élete tárul fel előttünk, átérezhetjük, kinek a lelkét mi ette meg, milyen családi és társadalmi-történelmi traumák határozták meg az életüket.

A jó ritmusú regény nemcsak érdekfeszítő olvasmányélmény, hanem tükröt is tarthat elénk. Főleg, ha hajlandók vagyunk szembenézni a saját transzgenerációs történetünkkel, és a csöndbe burkolózás helyett a megoldást keressük. Itt ezt sem az anya, sem az apa nem tette meg, inkább bezárták magukat saját mérgező csendjükbe. Fiuk is mázsás „hátizsákot” kapott az életéhez, de mindazok után, amiket megtud a gyökereiről, a felmenői sorsáról, érzelmeiről – neki talán még lehet esélye a változásra. Arra, hogy a saját életét élje.

Légrádi Gergely: Alkalomadtán
Kalligram Kiadó, Budapest, 2022
272 oldal, a könyvre nyomtatott ár 4990 Ft,
online ár 4242 Ft,
e-könyv változat 3000 Ft
ISBN 978 963 468 3216 (papír)
ISBN 978 963 468 3315 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Alkalomadtán feszültséggel teli családtörténet, ahol a generáció legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.
Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

Címkép: Benedek és Szacsvay