Bölcs István halálára

Posted by

Vásárhelyi Mária:

>Amikor eltávozik egy-egy szakmának egy-egy olyan korszakalkotó személyisége, mint pl. Bölcs István, akkor tudnunk kell, hogy nem csak a szabad magyar rádiózás megteremtésének egyik meghatározó személyisége ment el, hanem újabb szög került a közszolgálati rádiózás koporsójába is.
Normális országokban ugyanis ez úgy szokott történni, hogy egy-egy korszak iskolateremtő nagyjai, amikor eljön az ideje hátrább lépnek, hogy helyet adjanak az általuk teremtett hagyomány folytatóinak és megújítóinak, a fiataloknak. De a háttérből rajta tartják a szemüket a szakmán, a fiatalok, miközben már a saját útjukat járják, érezhetik maguk mögött a „régi nagyok” támogatását, kritikus figyelmét.
Csakhogy nálunk 2010-ben nem egyszerűen kirúgták az összes rádiós munkatársat, akik úttörő szerepet vállaltak a demokratikus nyilvánosság megteremtésében, hanem megszakadt egy nagyon fontos hagyomány is. A közszolgálati rádiózás hagyománya. Mert annak a generációnak az írmagját is kiirtották a Magyar Rádióból, akik megteremtették saját autonómiájukat, újfajta tájékoztatást, beszédmódot, stílust hoztak létre egy szorosan összekovácsolódott szakmai közösség tagjaként. És mivel az új pártállami rendszer sóval hintette be a nyomát ennek a hagyománynak, hogy még véletlenül se szökkenhessen szárba újra az autonóm, becsületes, igényes rádiós műsorkészítés hagyománya, ez nem is történhetett meg.
Ma úgy szól a Magyar Rádió, mint a néprádió a negyvenes és az ötvenes években. Ugyanazt az ócska, hazug propagandát nyomatják minden hullámhosszon. És kihalt a közszolgálati rádiózás szelleme, már nincs aki az új generációk tagjaira hagyományozza azt és nincs is kire hagyományozni. Ha egyszer majd újra lesz szabad, közszolgálati rádiózás Magyarországon, akkor mindent a nulláról kell újra felépíteni.