Posted by Zsiday Viktor
>Na ezt nem látta senki jönni (illetve néhányan az elmúlt napok kötvénypiaci mozgása alapján talán sejthették, de ezt majd bizonyára jól kivizsgálja az illetékes hatóság), kamatot csökkentett Magyarországon (és itt jön a meglepetés!): a gazdasági miniszter. Persze korábban MNB alelnök volt, és lehet, hogy emiatt még benne van a tudatalatti késztetés, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de hát „normális” országokban azért mégis a jegybank kezeli a kamatpolitikát. Nálunk azonban valami hibrid-unortodox megoldás van: az MNB felemelte 18%-ra a kamatszintet, de ezt a gazdasági miniszter soknak találta, úgyhogy ő meg levitte. Mármint a magyarországi intézményi szereplők (pl. nyugdíjpénztárak, befektetési alapok) és 20 millió forintnál többet lekötők számára (külön kiemelendő az 50-es éveket idéző „vége a nyerészkedésnek” kitétel). A külföldiek és a hazai bankok számára 18% a kamatszint továbbra is. A cél nyilván az, hogy a magas bankközi kamatok révén a forint stabil maradjon, miközben a hazai befektetőket (főleg intézmények) pedig próbálják átterelni állampapírba, hogy az államadósság finanszírozása olcsóbb legyen. Azonban a sokelemű (ez már nem is kettős, hanem többes) kamatrendszer nem túl hatékony, és rendkívül torzítja a gazdaságot, ráadásul a monetáris transzmisszió (ami nagyjából azt jelenti, hogy milyen módon, mennyire hatékonyan érvényesül a jegybanki politika a gazdaságban) lebénításával/eltérítésével a jegybank hitelességét és függetlenségének látszatát csökkenti a kormányzat.
Ilyesféle kamatrendszerek inkább csak fejlődő országokban szoktak lenni (pl. Latin-Amerika), és egyenes lépései annak az útnak, amelyen számos ilyen ország jár(t), miközben egyre jobban belebonyolódik a különféle ár-, majd bér- és devizaszabályozásokba – és végül szinte mindig lehetetlenül belebonyolódnak, amíg szét nem esik az egész felépítmény. Emiatt is van rossz üzenete ennek a lépésnek: a monetáris politikát (is) egyre voluntaristább, kiszámíthatatlanabb módon alakítja nem is egy, hanem láthatóan több hatóság (azért reméljük beszélnek egymással).
Ezeket a fajta lépéseket Diocletianus császártól kezdve Argentínáig sok helyen próbálták ki a történelem folyamán, de sajnos sehol sem vezettek igazán jó eredményekhez, sőt, jellemzően lecsúszást hoztak. Mivel számos gyakorlati tapasztalat van az elmúlt évtizedekből is, lehet, hogy érdemes lenne elhinni, hogy ha másnak se jött ez be, akkor nekünk sem lesz annyira jó.
Korábban azt írtam, hogy Magyarország nem Törökország. Sajnos egyre inkább az…
Zsiday Viktor befektetési oldala
Címkép: Pápai Gábor: Jó ötletek