Posted by Bruck Gábor
>New York, 1860. Abraham Lincoln beszédet mondott a Cooper Union rendezvényén. A beszéd 3 nap alatt szétterül Amerikában. Különös, hiszen Lincoln nem volt nehézsúlyú politikus. Két évvel korábban a szenátusi küzdelemben simán kikapott és korábban szinte mindig, minden küzdelemben elbukott.
De a februári 27-i beszéd 180 fokos fordulatot hozott, nagyrészt a beszédnek köszönhette, hogy a republikánusok elnökjelöltje lett, majd Amerika elnöke.
Nem volt rádió, tévé, internet, de a 7000 szavas beszéd, amelyben volt sok történelem, erkölcs, alkotmány és jogászi precizitás, három nap alatt New Yorkból 4000 kilométert utazott és San Franciscoban a republikánusok között intenzív beszédtéma lett.
Hogyan történt ez? Nincs erre jó magyarázat, hacsak nem hiszel Carl Jung kollektív tudattalan koncepciójában (én hiszek). Hacsak nem osztod Bulgakov, Mandelstam vagy Anna Ahmatova elgondolását, miszerint a nagyszerű gondolatot, verset nem ők írják, hanem ők csak kapják, fogadják. Úgy mondták: a gondolat, a vers megérkezik.
A Lincoln beszéd legfontosabb gondolata a rabszolgatartásról szólt és a gondolat megérkezett. New Yorkban beszélt, de a gondolat már létezett San Franciscóban is. Ezért terjedt olyan könnyen és gyorsan Lincoln gondolata a republikánus szavazók körében.
Budapesten rabszolgaság nincs, de teljes kiszolgáltatottság van.
Ilyen helyzetben az ellenállás gondolata releváns. Szerintem ez a gondolat már rég megérkezett, de a kérdés az, hogy mit kezdünk vele. Válság van, sokkal nagyobb, mint a Bokros csomag idején volt és sokkal nagyobb, mint a 2008-as pénzügyi válság idején volt. Ilyen helyzetben az ellenállás helyénvaló és az ellenzéknek mozdulnia kell, különösen, hogy a válság nagy részét Orbán hozta a nyakunkra.
Csakhogy az MSZP, a Párbeszéd és az LMP már nincs, akkor sincs, ha tegnap épp 1 vagy 3 százalékot mértek nekik. A Jobbik szétesett. Maradt a DK és a Momentum. Pontosabban csak a DK van, hiszen amikor az ország a legnagyobb válságát éli, akkor a Momentum tisztázó beszélgetést kezd az ellenzék hibáiról. Azt hiszem, a Momentum még nem eléggé érett ahhoz, hogy a politikát formálja.
Tetszik vagy sem, de jelenleg egyedül a DK képes érdemleges ellenzéki aktivitásra. Ezért Dobrev Klára hirdetett árnyékkormányt és nem más. Megjegyzem a Momentum egy hónapja tud a DK terveiről, de nem mozdult.
Persze Dobrev kezében nincs semmi más, mint egy mikrofon. Ez elég ahhoz, hogy valamit elindítson, a vasárnapi beszédében megtette. Jó beszédet tartott, de a meghirdetett árnyékkormány sikere már nem tőle függ. Az árnyékkormány mozgósító ereje nem is Gyurcsány Ferencen múlik. Az árnyékkormány sikere vagy bukása kizárólag az ellenzéki szavazókon múlik. Az ellenállás és a megszabadulás gondolata itt van, ezt próbálja Dobrev Klára ellenzéki aktivitássá formálni. A kérdés az, hogy az ellenállás, a megszabadulás mennyire fontos nekünk?
Akarunk változást vagy elkezdünk Gyurcsányozni. Elkezdjük, hogy miért ő, miért most, miért így? Egyébként azért Gyurcsány és Dobrev mert senki más nem csinálja. Drukkolok a DK akciójának és bármit támogatok, ami segít kiszabadulni a Fidesz szorításából.
Még egy gondolat: amikor kezdtem a tanácsadói pályámat, olvastam egy interjút Henry Kissingerrel. Az interjú utolsó kérdése így szólt: mi kell ahhoz, hogy valaki jó politikai tanácsadó legyen? Kissinger azt mondta: kell a képesség arra, hogy mindenkinél gyorsabban tudja megváltoztatni a véleményét. Akkor nem szerettem és cinikusnak éreztem a válaszát, ma már tudom, hogy mire gondolt.
Mindig, minden változik, de az ember mentálisan lusta. Például, ebben az évben szinte csak olyan dolgok történtek, amelyeket nem láttunk előre. De a megszokott ellenzéki viselkedésünk semmit sem változott. Az agyunk a túlélésre optimalizál és nem szeret gondolkodni. Az agyunk kimondottan ellenáll annak, hogy a korábbi véleményét megváltoztassa. Kissinger pedig arról beszélt, hogy nem kötelező hülyének lenni. A jó tanácsadó folyamatosan felülvizsgálja a korábbi véleményét. Tegnap nem szerettem a DK-t, de ha azt látom, hogy csak ők dolgoznak, akkor melléjük állok, mert így helyes.